Poszter helyett: Tóth Annamária Rita
Szeretem Tóth Annamária Rita festészetének légiességét, atmoszferikusságát. A legújabb képeiben pedig azt, hogy az általa konstruált tér még emelkedettebbé és tágasabbá vált.
Tóth festészetében a látvány sosem áll meg a felszínen: a mű inkább kapu, átjáró a megfoghatatlan, a transzcendentális felé. Az Oldódás IV. című festmény ennek az átjárásnak egyik legérzékenyebb példája. A színek mozgása, a festői gesztusok ritmusa és a fény lebegése egyetlen, szinte zenei folyamatba oldódik.
Első pillantásra a kép örvénylő mozgása vonja be a nézőt. A lilás és kék árnyalatok között felvillanó zöldek és finom rózsás reflexek a természet ritmusát idézik: a víz fodrozódását, a szélben hajló levelek rezgését, a növekedés és az elmúlás organikus váltakozását. A középen elterülő, légies üresség nem hiány, hanem éteri dimenzió – a figyelem és a jelenlét tere.
A formák szinte elpárolognak. A rétegzett ecsetvonások, a transzparens felületek és a festék mélysége mind azt szolgálják, hogy a néző ne egy tárgyat, hanem egy folyamatot érzékeljen. Az Oldódás IV. nem ábrázol, hanem lélegzik: minden részlete mozgásban van, minden finom rezgés az összeolvadásról és a feloldódásról szól.
A festői megközelítésben érződik az a meditatív figyelem, amely a természet szemléléséből és a belső csend megtapasztalásából fakad. Ez a kép nem történetet mesél, hanem invitál: befelé, az érzékelés mélyére. A tágasság, az örvénylés és a lebegés beszippantja a tekintetet, miközben a néző fokozatosan saját belső csendjéhez érkezik el.
A festői nyelv rokon a lírai absztrakció hagyományával, mégis friss és kortárs. Tóth nem a rendből, hanem az érzéki átélésből építkezik. A mű egyszerre belső és kozmikus: az emberi tudat és a természet közös rezgését jeleníti meg. A színek lebegése, a mozgás iránya és az üresség kompozíciós ereje a tér és a lélek kapcsolatáról beszél.
Az Oldódás IV. egyensúlyt teremt kontroll és spontaneitás között. A festő képes arra, hogy a színek és formák szabad áramlását finoman strukturálja, anélkül, hogy elveszne az intuitív gesztus ereje. Ez a kettősség – a tudatos építkezés és a szabad festés összhangja – adja a mű különleges vibrálását.
Gyűjtői szemmel ez a festmény különösen értékes, mert ritka módon ötvözi a klasszikus festői tudást a spirituális érzékenységgel. Tóth Annamária Rita képei nem harsányak, mégis mélyen jelenlévőek: azok a művek, amelyek hosszú távon is áthangolják a teret, ahol megjelennek. Az Oldódás IV. finom, belső fénnyel tölti be környezetét – mintha a néző és a kép között lassan, hangtalanul egy újfajta harmónia születne.
