Győr mai arcát az az egykori fejlődés határozza meg, amely a 19. században a város ipari és gazdasági életében is előkelő szerepet játszó zsidó gyárosok munkájának eredménye volt. Schlesinger Adolf 1818-ban szeszfeldolgozó gyárat alapított, Keppich Illésnek is szeszgyára működött a városban, Neubauer Károly 1852-ben gyufagyárat létesített, Kohn Adolfé és üzlettársáé volt az ország legnagyobb növényolajgyára, Back Hermann-nak pedig hengermalma volt. Az aranykor egén a századfordulótól vészjósló felhők jelentek meg, a vészkorszak pedig véget vetett a virágzó polgári életnek, és visszafordíthatatlanul megváltoztatta a várost. Győr ötezer zsidó polgárát deportálták és gyilkolták meg.
A Kazinczy Ferenc Gimnázium történelemtanára, Pintér Ildikó gyakran vezet a zsidó Győrről szóló sétát: „A városban már a középkorban is éltek zsidók, a 16. században a várfalak mentén húzódott a Judengassl. 1748-ban királyi rendelet alapján kitiltották a zsidókat a városból: a székeskáptalan a városon belül csak katolikus lakókat tűrt meg. A protestánsok és a zsidók a várfalakon kívül, Újvárosban, Szigetben és Pataházán telepedhettek le. Főleg fa-, gyapjú- és hamuzsír-kereskedelemmel foglalkoztak, de voltak közöttük szatócsok, pálinkafőzők és pénzkölcsönzők is. A zsidók az 1840-es országgyűlési határozatig nem tanulhattak mesterséget, nem lehettek iparosok.
A városból kirekesztett zsidók a 17. századtól Győrszigetben, a győri püspök birtokán telepedtek le. Az itt engedélyt kapott harminc zsidó család a 18. században községgé szerveződött, és 1795-ben a Kígyó utcában megépítette az imaházat. Az 1840-es években a rabbik kapták meg az anyakönyvek vezetésének jogát, amelyeket magyarul írtak. A szomszédos Újvárosban az 1840-es években kezdődött meg az izraeliták letelepedése. Az 1848–49-es szabadságharcot követő években háromszáz fős zsidó közösség élt Győrben. Az 1867-es emancipációs törvényt ujjongva fogadták. Ekkor már 504 adózó zsidó polgára volt a városnak.
A Kígyó utcai templom már nem tudta kiszolgálni a megnövekedett létszámú hitközséget, ezért vezetői 1856-ban kibérelték Győr legnagyobb szállodája, az azóta lebontott Nádor szálló emeleti nagytermét. Mivel ez nemsokára kicsinek bizonyult, nagy ünnepeken a szigeti leányiskolában és a Szarvas vendéglő nagytermében is imádkoztak. A zsidó lakosság jelenléte folyamatosan nőtt, a 20. század közepén már ötezren éltek Győrben.
A zsidótörvények hatására számos zsidó polgár veszítette el egzisztenciáját. 1942 tavaszától a férfiakat munkaszolgálatra hívták be, 1944 májusára befejeződött a gettósítás. Az első transzport Auschwitzba 1944. június 11-én, vasárnap indult el és június 14-én érkezett meg (a második június 17-én). Az első túlélők, főleg munkaszolgálatosok és néhány Auschwitzban felszabadult deportált 1945 áprilisában tért haza. Hogy pontosan hányan menekültek meg, azt nem tudjuk, mert gyakran egész családok pusztultak el. A túlélők közül sokan nem tértek vissza lakóhelyükre, mert nem akarták újra látni meghurcoltatásuk helyszínét. Egy 1946-os forrás szerint munkaszolgálatból 480, deportálásból háromszáz fő tért haza. Így 780 tagja maradt az egykor 5700 tagot számláló hitközségnek.
A három legjelentősebb zsidó vallási helyszín Győrben, amit Pintér Ildikó bemutat a látogatóknak, a zsinagóga, a menház és a temető: „A zsinagóga hosszú ideig minta volt más városok építendő zsinagógái számára. A látványos, reprezentatív és sok irányból jól látható épületet Benkó Károly pesti építész tervezte a késő historizmus és a szecesszió jegyében. A szárnyépületekben kialakított iskolával együtt 1870. szeptember 15-én avatták fel. Több mint hetven éven át volt a győri zsidó vallásgyakorlás és iskolai oktatás legfontosabb központja. A zsidó népirtást követően ez a szerepe megszűnt.”
Az épületet ma nagyrészt az egyetem használja, de imaterem is működik benne. A zsidó közösség és a város a közelmúltban méltó módon megünnepelte a neológ zsinagóga felavatásának százötvenedik évfordulóját.
Vele átellenben a Menház áll, amely a 20. század elején zsidó árvák és idősek otthonául és „tápintézetéül” épült. A felújított épület állandó zsidó helytörténeti kiállításnak és színházteremnek ad otthont.
A győrszigeti zsidó temetőben, több ezer sírban az elmúlt kétszáz évben elhunyt zsidó polgárok nyugszanak. Majd’ minden kövön hosszú családi névsor emlékezik meg azokról, akik a zsidóüldözés áldozataiként koncentrációs táborokban vagy munkaszolgálatban haltak meg. Az évtizedek során ledőlt vagy megsérült emlékköveket a közelmúltban állították helyre a példás rendben tartott, gondozott temetőben, amelyben 2020–2021-ben szépen felújított, gazdag falfestményekkel díszített ravatalozó és holokauszt-emlékmű is van.
Pintér Ildikó történész szerint fontos, hogy táblák elhelyezésével őrizzük azok emlékét, akik a gazdaság, művelődés, művészetek terén egyaránt maradandót alkottak Győrben. Ilyen táblák több helyen is láthatók a városban. Az egykori Budai úti barakkok helyszínén, a mai Lukács Sándor Technikum épületének falán (Mártírok útja 13–15.) a holokauszt nyolcvanadik évfordulójának alkalmából nyáron helyeztek el emléktáblát másod- és harmadgenerációs túlélők leszármazottainak jelenlétében. A zsinagóga épületében az I. világháborúban hősi halált halt közel száz zsidó katona emlékére emelt dombormű van. Az ő emléküket idézik a temető hadisírjai is. Az Auschwitzban családostul meggyilkolt Róth Emil rabbi emléktáblája a zsinagóga falán tekinthető meg. Közterületen két helyre került tábla az elhurcolt és legyilkolt zsidók emlékére: a hajdani szigeti gettó területén, a Simor püspök téren, valamint a vasútállomás főépületének bejáratánál.
A győri születésű, nemzetközi hírű keramikus, Kovács Margit (1902–1977) egykori lakhelyét a győri Árpád úton szintén emléktáblával jelölték meg. Popper Vilma Auschwitzban meggyilkolt írónő (1857–1944) emlékét a földön elhelyezett tábla őrzi győrszigeti szülőháza bejáratánál. Emléktáblát állítottak a győri születésű, nagy hírű matematikus Riesz testvérpár egykori szülőhelyén (Széchenyi tér) is. Megjelölték továbbá Östreicher Emil nemzetközi hírű sportmenedzser (1914–1992) Teleki utca 5.-ben álló szülőházát. A Kohn-féle olajgyár helyét Győrszigetben emlékoszlop őrzi. Az utóbbi években egyéni kezdeményezésre számos botlatókövet helyeztek el a város különböző pontjain a holokauszt során elhurcoltak és meggyilkoltak emlékére.
A város aktív zsidó közössége számára fontos a vallási és kulturális jelenlét. Villányi Tibor hitközségi elnök közösségi munkáját idén díszpolgári kitüntetéssel ismerték el. A hanukaünnep, a Zsidó Szabadegyetem és a gyászünnep már évtizedek óta évről évre alkalmat kínál a közös találkozásra felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Magyarországon elsőként a győri zsidó hitközség emlékezett meg a holokauszt idején iskolájukból elhurcolt zsidó kisdiákokról. A zsinagóga udvarán 2007-ben avatták fel az auschwitzi haláltáborban meggyilkolt közel négyszáz gyermek fekete gránit emlékoszlopát, amelyen az áldozatok neve és életkora olvasható. Az oszlop hátsó felén Juhász Gyula sorai állnak:
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek, ők itt maradnak bennünk csöndesen még, hiszen hazánk nekünk a végtelenség.”
Fotó: Bach Máté / Kultúra.hu
