Vajon hányszor mentél el mellette úgy, hogy észre sem vetted? A Rumbach utcai zsinagóga homlokzata a zárt sorú beépítés miatt szinte teljesen belesimul az utcaképbe. Ám érdemes néha megállnunk előtte, és felnéznünk, a grandiózus homlokzat ugyanis elképesztő hatású: szinte ránk borul. Talán kevésbé díszes, mint a Dohány utcai, a vörös téglából készült csíkozás, a kék színű zománcos téglák, a díszített keretű ablakok és a két minaretszerű, kupolás torony mégis lélegzetelállítóvá teszik. Pedig ekkor még nem is sejtjük, hogy mögötte micsoda csodák rejtőznek…

A status quo ante hitközség saját zsinagógát épít

Mivel az 1859-ben átadott Dohány utcai zsinagóga neológ szertartásrendje nem felelt meg a status quo felfogású izraelita közösség igényeinek, a csoport 1867-ben zárt sorú beépítési módú telket vásárolt, hogy imaházat építsen rá. Paul Antal terve alapján emeltek is egy kis épületet, ám azt hamar kinőtte a közösség. 1870-ben Buzzi Bódog tervei alapján kibővítették, ám így sem tudta befogadni az egyre növekvő számú hívősereget. A hitközség emiatt végül teljesen új zsinagóga építése mellett döntött, amit közadakozásból, 1869 és 1872 között sikerült megvalósítani. Az osztrák Otto Wagner tervezte, aki akkor még pályakezdőnek számított (26 éves volt), csak később vált a bécsi szecesszió vezető alakjává. (A tervezésben közreműködött az a Kallina Mór is, akit a Budai Vigadó és a Honvéd Főparancsnokság tervezőjeként ismerünk.)

A bima korlátdísze
A bima

Wagner az ókori hagyományt folytatva nyolcszögű, centrális teret tervezett, amelynek középpontjába a tóraolvasó pult, a bima került. Ezt csodásan áttört, csipkeszerű korlát öleli körül. Az öntöttvas szerkezetek több helyen feltűnnek, és olyan hatást keltenek, mint az évszázadokkal, évezredekkel korábbi mesteri kőfaragványok.

A nők külön karzaton látogathatták az istentiszteleteket, hogy ne lássanak le a központi térre, nehogy véletlenül szemkontaktusba kerüljenek az ott imádkozó férfiakkal. 

A tervező a spanyolországi Alhambra épületegyüttesének díszeit emelte át az óriási épületet elrejtő homlokzatra. Mögötte bérház húzódik, ahol rabbilakások voltak, tanítóképző, valamint a közösség leányiskolája működött. A ház, ahogy Klein Rudolf művészettörténész említi, „stílustörténeti jelentőségű, a keleti és a szecesszió közti kapocs”. A keleti előképeket megidéző, kéttornyos homlokzat, amelynek teteje felett még a Szent István-bazilika kupolájának csúcsai is előbukkannak, a Dohány utca felől betekintve csak a Puskás Öcsi és a Rubik-kocka által elfoglalt tűzfalak közé ékelődve, erős skurcban látszik, kellő távlat hiányában a maga teljességében sosem tárulhat a szemünk elé.

Eltűnik a közösség, leromlik az épület

A magyar hatóságok 1941-ben ebben a zsinagógában gyűjtötték össze a „rendezetlen állampolgárságú” zsidókat, mielőtt a megszállt ukrajnai Kamenyeck-Podolszkba szállították volna, ahol a németek legyilkolták őket. 1944-ben itt húzódott a budapesti gettó egyik fala. Mivel a Rumbach utcai zsinagóga a falon belül esett, továbbra is használták vallási célokra. A gettóban lejátszódó szörnyű események ellenére nem szenvedett komoly károkat. A visszatérők adományaiból már 1946-ra sikerült helyreállítani.

1959-ben azonban életveszélyesnek ítélték, lezáratták, és attól kezdve raktárként használták. 1979-ben az elhanyagolt tetőzet a tóraszekrény feletti részen beomlott, majd a karzat jelentős része is leszakadt.

Az épülethez csatlakozó bérházakban a 80-as évek elején még laktak, de amikor 1982-ben az utcai részen kialakított imaterembe betörtek, a megmaradt tíz-tizenöt fős közösség jobbnak látta, ha átköltözik a Wesselényi utca 7.-be.

A hitközség 1988-ban eladta az épületet az Alba Regia Állami Építőipari Vállalatnak, amely konferenciaközponttá akarta átalakítani. Ekkor lezajlott a homlokzat teljes felújítása, a bérház helyiségeit pedig apróbb irodákra szabdalták fel. A cég megkezdte a fő tér rekonstrukcióját is. A fal gipszburkolatai és a padló helyreállításával a galériaszintig jutottak, de sajnos az eredeti tóraszekrényt is elbontották. (Óriási szerencse, hogy a belsőépítészeti munkákat már akkor is Baliga Kornél végezte, akinek sikerült megmentenie a szekrény darabjait.)

Miután az Alba Regia csődbe ment, az építkezés egyik pillanatról a másikra leállt. A zsinagóga 2006-ban visszakerült a Budapesti Zsidó Hitközséghez. Kőnig Tamás és Wagner Péter építészek Dávid Ferenc művészettörténész közreműködésével ekkor készítették el az épület rehabilitációs terveit. A kivitelezésre ugyan sokat kellett várni, de az alapvető elképzelések mit sem változtak közben.

Flexibilis, a mai kor igényeire reflektáló, többfunkciós épület lett a „Rumbachból”

A rekonstrukció rengeteg kihívást rejtett magában, hiszen minden romokban állt. Az épületnek még ablakai sem voltak, restaurálni kellett az ajtókat, az oszlopokat, és a korábbi belső átalakítások miatt át kellett tervezni a díszítéseket. Szem előtt kellett továbbá tartani azt is, hogyan maradhatnak hűek a korabeli látványhoz.

A tóraszekrény és a tóraolvasó állvány

A belsőépítészeti munkákat tervező Baliga Kornél építőművész már az 1990-es évektől a Rumbachon dolgozott. Akkor új üvegablakokat tervezett a kupoladobra, restauráltatta az ajtókat, oszlopokat stb. A szakrális jelleg helyreállítása érdekében most a korábban teljesen elbontott tóraszekrény újraalkotása volt a feladata. A megmaradt darabokat az újraalkotáskor mintaként fel lehetett használni, de az építmény teljesen új. Az aranyozástól szinte világít, a kupola fénylő, színes csillagmintájú üvegei pedig az égbolt képét idézik a belépő számára.

Baliga a bima helyreállítása során felhasználta a megmaradt eredeti elemeket és a korabeli lámpákat. Mivel az épület egyszerre működik majd zsidó templomként és kulturális térként, a tér közepén álló szekrény aknába süllyeszthető, a helyére pedig egy padlóelem csúsztatható. A tér tehát teljesen kiüríthető, így kiválóan alkalmas koncertek és előadások megtartására. Az eredetileg beépített, de aztán teljesen eltűnt padsorokat sem állították vissza, a mobil székek pedig bárhogyan elrendezhetők. A centrális tér kiváló akusztikájú.

A színek, a minták és a díszítőelemek helyreállítása

A zsinagóga eredeti színeit Haraszti László festőművésznek köszönhetően sikerült visszavarázsolni, aki a korábban restaurálásra hozzá került mozaikokat is megőrizte. Neki köszönhetően olyan motívumok is fennmaradtak, amelyeket nem dokumentáltak. A díszítőfestést a fennmaradt elemek és források alapján Herling Zsuzsa végezte el. Nagy kihívás volt meghatározni a fal gipszburkolata és a famennyezet eredeti színeit. A zsinagógákban alapvetően három színt használtak: kéket, vöröset és okkert. Ezt egészíti ki az arany, amelyet Otto Wagner visszafogottan alkalmazott, de úgy, hogy a tér mégis szinte szikrázik tőle, amikor a nap betűz az üvegablakokon. A beszűrődő fény mindig újabb és újabb finomságokra irányítja a figyelmet.

Tátva marad a szánk, látva, hogy ez a sokféle szín, ezerféle minta és az aranyozott részletek milyen kifinomult, harmonikus és különleges szépségű látvánnyá állnak össze. A szecesszió előképének tekinthető, keleti hatású és jellemzően geometrizált növényi minták szekvenciálisan ismétlődnek. Az aranyozott pillérek, a terrazzopadló, a tóraszekrény gömbje és a bent felfénylő csillagmotívumok páratlanná teszik az összképet. A nyolcszögletű belső teret magas és díszes kupola zárja, alatta pedig nyolc karcsú vasoszlop és mór hatású Alhambra-oszlopfők vannak.

Korszerű elemek

A látvány ugyan teljesen autentikus, ahol azonban lehetett, ott az építészek korszerűsítettek. A lenti rész levegőjét padlófűtés melegíti, a karzat szellőzését légbefúvásos rendszer oldja meg. A lámpák elektromosak, távolról kapcsolhatók, és a tér teljes elektronikai hangosítására is lehetőség van. A zsinagógatér egyetlen új építészeti eleme, a bejárat feletti, üvegkorláttal szegélyezett híd összeköti az utcai traktus két szárnyát. Az már csak ráadás, hogy a hídról újabb panoráma tárul az átkelő elé a pazar tér minden egyes részletére. 

Az utcai traktusban a meglévő két szinten kívül beépült a tetőtér és a boltozatos pince is. Lent lesz a ruhatár, a többi szinten pedig kávéház, kutatóbázis és kiállítóterek kaptak helyet a mellékhelyiségekkel és a gépészettel együtt.

Az új funkció kulcsszava az együttélés

Ebben a térben mindenféle vallású, származású, bőrszínű ember találkozhat egymással. De az együttélés szó nemcsak sokféle ember egymás mellettiségére, hanem sokféle funkció befogadására is utal. A zsinagóga egyszerre lesz vallási, kulturális és közösségi tér. 

A hajdani imaház rekonstrukcióján túl korszerű múzeum kialakítására is sort kerítettek a bérházban. Ennek white cube terei tökéletesen alkalmasak állandó és időszaki kiállítások megrendezésére. A terek egybenyithatók vagy kisebb termekre bonthatók, így többféle installációs megoldást tesznek lehetővé. A homlokzati részbe elegáns kávézó került, és itt találhatók a múzeumhoz tartozó iroda- és kutatóhelyiségek is.

Remek, hogy a múzeum és a zsinagógatér közötti belső kapcsolatokat megtartották, mert így a múzeumlátogató a női karzat területét körüljárva a fő térben gyönyörködhet, ami ezáltal maga is kiállítási „tárggyá” válik. 

A zsinagóga és az udvar összekapcsolódása

A zsinagógát szűk udvar veszi körül, ami alkalmas kisebb események megtartására. A szegedi Új Zsinagóga rabbija, Lőw Immanuel biblikus kertet hozott létre itt, amelynek ritmusosan telepített növényei részben a házfalakra is felfutnak, és elegáns kapcsolatot létesítenek a belső terek organikus motívumaival.

Autentikus, mégis kortárs

A rehabilitáció tavaly elnyerte az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság legpéldásabb műemléki felújításoknak járó elismerését. Az építészeknek a megmaradt elemek segítségével sikerült hitelesen rekonstruálniuk a tereket, és elegánsan reagáltak a kor elvárásaira is. A Rumbach utcai zsinagóga így zsidó szakrális épületből korszerű, flexibilis, többfunkciós épületté vált, amely aktívan bekapcsolódhat a város mindennapi életébe.

A 2019-ben rekonstruált épület most már tényleg csak az átadásra vár. Reméljük, hogy erre hamarosan sor kerülhet, és akkor a közönség számára is megnyílik ez a csoda.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu