A nyitórendezvényen egyértelművé vált: az erdélyi dizájnerek szívesen értelmezik újra a régit, legyen szó akár a ruhákon megjelenő népi motívumokról, akár a termék előállítása során alkalmazott mesterségbeli fogásokról.
A szervezők meglepő helyszínt választottak az első Transylvanian Design Week központi rendezvénye számára. Annak a tárlatnak a számára, amelyen az elismert erdélyi dizájnerek alkotásai mellett a TDW meghirdetett versenyére beérkezett munkákból készült válogatást tekintheti meg a közönség. A négyszáz éves Mikó-vár falai között működő Csíki Székely Múzeum általában a múltban formatervezett tárgyakat teszi közszemlére, ezért különösen izgalmas az a párbeszéd, amely a letűnt korok használati tárgyai meg a korszerű, a legújabb formai-esztétikai és funkcióbeli elvárásoknak megfelelő tárgyak között jött létre. „A Design Week anyaga száz-kétszáz év múlva ugyanúgy reprezentálja majd a ma emberének történetét, mint a múzeumi tárgyak” – mondta a megnyitón a házigazda, Karda-Markaly Aranka múzeumigazgató.
Esztány István meghívott alkotó táskáit a csíki népi hagyományvilágból ismert rakott szoknya inspirálta.
„Csíkszeredában helye van az újnak, a kortársnak, a korszerűnek, az időszerűnek” – jelentette ki Korodi Attila csíkszeredai polgármester, nem leplezve, hogy a kezdeményező nem az önkormányzat vagy a szakma, hanem az OTP Bank Románia volt. A pénzintézet vállalta, hogy a legjobbnak minősülő munkák alkotóit jutalomban részesíti.
Az Eseményhorizont című pályázatra öt kategóriában 220 pályamunka érkezett be. A versenybe került alkotásokat az alkotók nevének ismerete nélkül héttagú zsűri válogatta. Oláh Gyárfás, a tárlat kurátora elmondta: az ajándéktárgy és a motion design kategóriában kevesen pályáztak, ezért a zsűri ezekben nem osztott díjat, a grafikai tervezés kategóriában viszont kivételesen erős volt a mezőny, ezért két alkotót is jutalmaztak. A díjazást követően a kurátor végigkísérte a meghívottakat a kiállított tárgyak között, és vázolta azt a koncepciót, amely alapján a dizájnelemeket összhangba próbálta hozni a múzeum jellegével, szellemiségével: a régi sétapálca, a máktörő vagy a székely népviselet darabjai többlettartalmat kölcsönöznek a mellettük kiállított korszerű tárgyaknak, animációknak, divatmunkáknak, a régi és az új tárgyak reflektálnak egymásra. A képzőművész interaktivitásra ösztönözte a közönséget, és arra kérte az alkotókat, áruljanak el minél többet a munkáikról, hogy a látogatók érzékelhessék, miről szól a formatervezés.
Az egyik legizgalmasabb alkotás A medve bundája; az alkotó a divattervezés kategória nyertese, Iulia Efros. A Moldovai Köztársaságból érkezett művészt a dák és a trák népek medvekultusza, a román mondavilág szereplője, a Kárpátok királya ihlette. Iuliának rengeteg emléke van a gyermekkorában látott újévi népszokásokról, a medvealakoskodásról – ez késztette arra, hogy medvebundát imitáljon. A könnyű, lenvászon ruhát, amelynek anyagába szúrós – de a népi gyógyászat szerint védelmet nyújtó – csalánt kevert, sűrű hímzéssel díszítette. A batiszttal bélelt ruhára több mint 430 órányi kézimunkával varrta rá a természetes pigmentekkel festett, pálmafakéregből készült fonalat. A durva szőrzet hatását keltő anyag védőpajzsként jelenik meg a medvén. A Iulia Efros tervezte ruha itt látható.
Terméktervezés kategóriában egy fiatal kolozsvári tervező vitte el a pálmát: Catrinel Săbăciag munkájának Morfoza: light & color out of this world a címe. Dinamikus műtárgy tervezése volt a célja, amely képes alkalmazkodni a fényviszonyokhoz és a tulajdonos pillanatnyi lelkiállapotához. A tervezést különböző fényszűrők tanulmányozása előzte meg, majd több tíz prototípus után lenyűgöző megoldásra talált rá a dizájner: variálható színhőmérsékletű világítást ért el azzal, hogy a lámpatestbe optikai és mikroszkópokban használatos szűrőket, valamint vékony kristálymetszeteket épített be, ezeknek a fényforrás irányával bezárt szögével is kalkulálva. Az így kialakított, mozgatható szűrőháló meglepő fénytöréseket idéz elő, a fehér fényt prizmaként színes komponenseire bontva.
Sztojka Melissza Fabrica és Csiby-Gindele Botond ROKOYA című munkájával a grafikai tervezés kategória nyertesei lettek. Az utóbbit szoknyák, mégpedig a különböző székely székek viseletgyűjteménye inspirálta. Botond büszkén meséli, hogy a népi kultúra szerves része családja életének, ezért felnőttként arra törekedett, hogy a népművészet a visszakacsintás szintjén megmaradjon grafikusi munkáiban. Mesterszakos tanulmányai végén olyan alkotásra vállalkozott, amely felkarolja a székelyföldi értékeket: négy húga ünnepi viselete, rokolyáinak mintái köszönnek vissza a grafikáin. „A ruha egykor sok mindent elárult, társadalmi és lelki tükre, egyfajta vonalkódja volt a viselőjének: árulkodott arról, hol él, milyen a társadalmi státusa, fiatal-e vagy idős, hajadon-e vagy férjezett, örökölte vagy magának varrta a ruhát; és ha valaki felrúgta a szigorú szabályrendszert, arról a közösség tagjai szó szerint levágták a gúnyát” – meséli Botond. A ROKOYA projekt ezt a szabályrendszert menti át: a grafikus olyan algoritmust hozott létre, amely képes a különböző székek női viseletének kiterített, a tűrések mentén megtört mintáját generálni. Felhasználásával minden székely nő létrehozhatja saját, egyénre szabott mintáját, és annak alapján megvarrathatja a ruháját. A mintagenerátor itt próbálható ki, a ROKOYA projekt mintáival készült ruhák pedig így néznek ki:
Kovács Kristóf a Hunguest Hotel Fenyő Conference&Spa által felajánlott különdíjat érdemelte ki stúdiólámpájával.
Damokos Csaba már nem versenyzőként, hanem elismert alkotóként állított ki: modern székei a múlt századi faragott székekkel kontrasztba állítva még hatásosabbak. A dizájnertől megtudtuk, hogy mivel a lánya szűk garzonban lakik, olyan asztalt tervezett neki, amely a három székkel együtt is csak fél négyzetméternyi helyet foglal. A konyhai szett tömör bükkből készült, elemei egymásba csúsztathatók, és az illesztések precizitása érdekében CNC-gépekkel gyártották ezeket, de tartalmazzák a székely ácsok bonyolult illesztési megoldásait, utalva arra, hogy a régi, jól bevált mesterségbeli fogások ma is nélkülözhetetlenek.
Damokos Csabával készült portréinterjúnk itt olvasható.
A gyergyószentmiklósi Baróti Hunor lebegőszéke izgalmas megoldás volt megrendelőjének népmesébe illő kérésére, aki ötven széket szeretett volna elhelyezni egy kiállítótérként, de esketőteremként is szolgáló rendezvényterembe úgy, hogy ne foglaljanak sok helyet, azaz „legyenek is meg nem is”. A tervező az arab mesevilágból kölcsönözte a megoldást: lecsupaszította a széket, hogy kis térfogatú tárgyként hasson, eltüntette a lábait, és lehajthatóra tervezte a háttámláját, így az ötvendarabos kollekció elemei összecsúsztatva lebegő, sík felületet, „mesebeli varázsszőnyeget” alkotnak.
Hátszegi Zsolt kezdeményezésére bevezették a verseny motion design kategóriáját. Hátszegi a szobrászat világából érkezett, de animációval foglalkozik, ezért olyan munkát állított ki, amely a két szakterületet ötvözve érzéki csalódást igyekszik előidézni egy olyan felhő grafikai ábrázolásával és animálásával, amelynek mozgása arról árulkodik, hogy nem könnyű, hanem tömör, súlyos, égetett kerámiához hasonló anyagból van. A mozgókép itt látható:
Hátszegi szerint a grafikai tervezés helyét a jövőben egyre inkább a motion design veszi majd át, a nyomtatott plakátok helyett például egyre több mozgóképeset fogunk látni, ahogyan az okostelefonjainkon is egyre több információ jut el hozzánk mozgóképként.
Oláh Gyárfás divattervező ma többnyire szobrászattal foglalkozik, ezért egy korábbi kollekció darabját mutatta be. A csíkszeredai Harolt szövetkezet egyik brandjének terméke szerinte akár muzeális darabként is felfogható, mivel egy 2009-ben készült prototípusról van szó – magyarázza a képzőművész –, amelynek tervezéséhez a Csíki Székely Múzeumban végzett kutatásainak eredményeit használta fel. A nadrágon látható vitézkötés nem zsinórból készült. A mintát egy százéves férfiviseletről kölcsönözte, de nem másolta, hanem fénymásolta a motívumot, és textilfestékkel, domború mintát létrehozva vitte fel a nadrág anyagára. Az inget ugyancsak szitanyomathoz használt festékanyaggal tette egyedivé, a színt ecsettel vitte fel az anyagra. Az alkotócsapat tesztelte is a festést, és a ruhák bírták a gépi mosást.
Oláh Gyárfás elégedett a beérkezett munkák minőségével, de úgy véli: a rendezvény akkor éri el célját, ha az itt bemutatkozó iparművészeken túl gyártókat is sikerül vonzaniuk: olyan befektetőket, akik futószalagra állítják a termékeket.
A Csíki Székely Múzeum és a csíkszeredai városháza szervezésében létrejött tárlat március 10-éig látogatható a Csíki Székely Múzeumban. A kiállítás mellett a TDW ideje alatt számos kísérőrendezvény zajlik Csíkszeredában, hogy az iparművészet különböző ágait minél többen megismerhessék. A Csíki moziban a Publicritic című tervezőgrafikai kiállítás látható, amelyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Tanszéke, a Szent László Napok és a Non-common Design Stúdió szervezett. Március 2-án ugyanitt helyi alkotók és az erdélyi műhelyek designhoz kapcsolódó reklámfilmjei és projektbemutatói láthatók majd. A Smart Hungary, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium utazókiállítása pedig a TDW ideje alatt a Csíki Székely Múzeumban látogatható.
Fotók: Beliczay László / Kultúra.hu
