 |
Az irodalomtörténetet koordináló politika számára rendszerint gondot okoz, mit kezdjen automatikusan mitizálódott, netán tervszerűen mitizált irodalmi alakjaival. Ez a helyzet Jókaival is. Még nem dőlt el az egymást váltó rövid érvényű kurzusok számára, melyik történelmi fordulópontunkat heroizálják, teszik áhítat tárgyává. Negyvennyolcat Petőfivel, Jókaival, netán ötvenhatot a "pesti srácokkal". Ebbe a résbe csusszant be a - századfordulós drámaként is olvasható - dokumentumkötet Jókai Mór titkos életéről. A valóság, bizonyítják a levelek, a kiegészítő okiratok, feljegyzések, alig képes hasonlítani a teremtett tündérvilágra.
"Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát és a Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, rejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól." A nagy machinátor Mikszáth szerint ez a mozdulat szülte meg a Jókai alaptónust: "A férfi sorsa a nő". tovább
Kapcsolódó:
Jókai nagyváradon
|
