Száztíz éve, 1896. október 18-án Richard Felton Outcault nevű amerikai rajzoló életre hívott egy sárga ruhába öltözött, furcsa kalandokba keveredő figurát. A "Yellow Kid" még csak két-három kockából álló történet volt, amely egy hírmagazin egyhangúságának megtörésére szolgált. Outcault a magyar származású sajtómágnás, Joseph Pulitzer "A Világ" című lapjánál dolgozott, s már 1895-ben megpróbálta humoros félhasábos illusztrációkkal növelni a hétvégi kiadás olvasótáborát. Ő illesztett először buborékot a szereplők szájához, benne azok gondolataival, szavaival., a legnépszerűbbekből rendszeresen filmet is forgatnak (Superman, Pókember, Sin City).(MTI)
Részlet Kiss Ferenc: A képregény születése és halála Magyarországon című írásából:
Temetni jöttem a képregényt, nem dicsérni. De mielőtt erről a Magyarországon legalábbis tetszhalottnak tűnő műfajról beszélnék, melyet szerte a világon a kilencedik művészetként aposztrofálnak, megpróbálom pontosabban meghatározni, mit is nevezünk képregénynek. (Vagy Olaszországban fumettónak, füstpántlikának, mert a szóbuborék füstpántlika módjára kanyarog ki a beszélők szájából.) A képregény legtágabb meghatározása szerint történet képekben elbeszélve, mely legalább három fázison át tart, és esetleg szöveg kíséri. Ha akarjuk, idesorolhatjuk tehát a paleolit korszakban keletkezett, vadászatot ábrázoló, ősember kreálta rajzsorozatokat is. És képregények az egyiptomi sírkamrák halotti könyvei, Traianus oszlopa és a bayeux-i falikárpit, mely ötvennyolc hímzett képen Hódító Vilmos tetteivel ismerteti meg a nézelődőt.
No és persze ide sorolható még az analfabéták klasszikus képregénye is, a Biblia Pauperum, a Képes Biblia. A XVIII. század végének képmutogatói, mint ahogy az Arany János Énekes históriájában is olvasható, véres szerelmi drámákat mutattak be festett képek segítségével, miközben hangosan skandálták a verses beszélyeket, és hosszú pálcájukkal rá-ráböktek az illusztris jelenetekre. A svájci Rodolphe Töpffer 1830 táján megjelent szkeccs-sorozatai is ezt a képi világot idézik, és ezek a bökverses rajzok kerültek be a korabeli szatirikus újságok oldalaira.
A XIX. század közepén Németországban megjelent a Fliegende Blätter Wilhelm Busch rajzaival. Busch rajzsorozatai közül a Max és Móric a legismertebb, mely két vásott lurkó kalandjait meséli el. A magyarított változat 1895-ben jelent meg könyv alakban Marci és Miska címen, Cziklay Lajos fordításában. A Fliegende Blätter az Osztrák?Magyar Monarchiában is nagy népszerűségre tett szert, így nem csoda, hogy Jókai Mór is szívesen adoptálta Üstökös című lapjába az új módit. Kedvenc rajzolójának az autodidakta Jankó Jánost választotta, aki ontotta magából a képtörténeteket, melyeknek rajzos forgatókönyvét nemegyszer maga a Mester, azaz Jókai készíti. Az első képsorozatok, melyek 1861-ben születtek, Magyar Miska és Német Miska kalandjain keresztül a ?kényszerű sógorok? bugyutaságát pellengérezik ki. A sikeres példán felbuzdulva egyre-másra születtek a humoros lapok, melyek közkedvelt olvasmánya volt a vidám képtörténet. Garay Ákos és Bér Dezső, Manno Miltiadesz és Gáspár Antal rajzos történetei ott sorjáznak a Borsszem Jankó, a Kakas Márton és a Mátyás diák oldalain. A sokszor keret nélküli, általában verses szövegekkel kísért rajzsorozatok a későbbi diafilmek képi struktúráját vetítik előre.
Egy makói gabonakereskedő kalandvágyó fia ez idő tájt kelt át az óceánon, hogy harcolhasson Lincoln seregében. A gyenge fizikumú Pulitzer Józsefet azonban nemsokára leszerelték, és ő bánatában az Újvilág újságkirályává vált. Joseph Pulitzer jelentette meg 1896. február 16-án a New York World vasárnapi mellékletében Richard F. Outcault képregényét. A Yellow Kid címet viselő sorozatban mind a narrátori, mind a beszélt szöveg már a képkockán belülre kerül. Hivatalosan innen datáljuk a képregény, a comic strip születését. (A teljes cikk olvasható a Beszélő honlapján)
