112 éve született Majakovszkij

   Száztizenkét éve, 1893. július 19-én a grúziai Bagdadiban született Majakovszkij szovjet-orosz költő. Apja Grúziában letelepedett orosz erdész volt. Majakovszkij apja halála után családjával Moszkvába költözött, ahol 1908 és 1910 között tagja volt a bolsevik pártnak, s több alkalommal is bebörtönözték felforgató tevékenység miatt. 1909-ben kezdett verseket írni magánzárkájában. Szabadulása után, 1910-ben kilépett a pártból, majd 1911-ben felvették a Moszkvai Festészeti, Szobrászati és Építészeti Intézet festő szakára. Kiemelkedő tehetségéről grafikái, karikatúrái, plakátjai tanúskodnak.
   
   Első versei 1912-ben jelentek meg, két barátjával még ebben az évben futurista kiáltványt és versgyűjteményt tett közzé Pofonütjük a közízlést címmel. Költészete ekkor vált kihívóvá és öntudatossá mind tartalmában, mind formájában. 1913-ban Én címmel megjelent első kötete, Szentpétervárott pedig bemutatták Vlagyimir Majakovszkij című lírai monodrámáját, melynek főszerepét ő maga játszotta. Későbbi költeményeiben és egyéb munkáiban a költészet elemeit, kifejezőeszközeit is a saját személye köré szőtt mitológia szolgálatába állította. 1915-ben barátságot kötött Oszip Brik irodalmárral és feleségével, Lilivel, akivel szenvedélyes és tragikus mozzanatokban bővelkedő, költészetét megújító szerelem kötötte össze élete végéig. 1914 és 1916 között két fontos poémája született: a Nadrágba bújt felhő és a Hátgerincfuvola. Mindkettő viszonzatlan szerelmet örökít meg, illetve a környező világ elleni lázadást fejez ki.
   
   Az első világháború élménye először megragadta - mint mondta - "harsány dekorativitásával", majd, rádöbbenve a tömegmészárlás szörnyűségeire, 1916-ban megírta A háború és a világ című versét, melyben már a forradalom közelségét jósolta és egy világméretű összefogásról prófétált. Itt tűnt fel először a közéleti költő szerepében. Az orosz forradalom kitörésekor szívvel-lélekkel a bolsevikok pártján volt.
   Ekkoriban sok műve vált híressé, egyebek között az 1918-as Óda a Forradalomhoz és az Induló balra című versei, valamint a Buffó-misztérium című színmű, melyben a komédia és a líraiság keveredik egymással. A darab bibliai elemekből építkezik, témája a nagy özönvíz és a "tisztátalanok" (a proletárok) azt követő győzelme a "tiszták" (a burzsoázia) fölött.
   Ebben az időszakban Majakovszkij a kommunista párt lelkes szószólójaként többféle módon is hallatta hangját. 1919-1921 között háromezer plakátot rajzolt az Orosz Távíró Ügynökség (ROSZTA) részére, karikatúrákat készített, s ezeket találó versikékkel és jelmondatokkal látta el.
   

   Egyre gyakrabban hangoztatta a költészet hasznosságát, ontotta a forradalmi verseket, tanító célzatú könyveket írt gyerekeknek, járta az országot, előadásokat tartott és szavalt. Bár költészetét ekkoriban a társadalmi mondanivaló hatotta át, s műveinek többsége meglehetősen propagandaízű volt, mégis kiérezhető belőlük személyes szeretetéhsége, amely újra és újra előtört belőle sorozatos szerelmi kudarcai után. Személyes indíttatású művet utoljára 1922-ben Szeretlek, 1923-ban Erről címmel írt. 1922 és 1930 között hét ízben utazott külföldre. Bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, találkozott Picassóval és Aragonnal is. Élményeit versekben, valamint epés karcolatokat tartalmazó gyűjteményben örökítette meg Felfedezem Amerikát címmel. Emellett forgatókönyveket írt, több általa írott filmben szerepelt is.
   A futurizmus hagyományait és a forradalmat együtt vállaló művészeket összefogva, 1923-25 között Lef (A Művészetek Balfrontja) címmel, 1927-28-ban pedig Novij Lef címmel folyóiratot adott ki. 1928-ban belépett a Proletárírók Oroszországi Szövetségébe (RAPP). A Lenin halálára írt 3000 soros Vlagyimir Iljics Lenin című elégiájában és a Csudajó (Haraso) című versében egyre inkább a túlzott eszményítés ellen próbált fellépni, ám a sors különös fintoraként épp ezek alapján vált szovjet klasszikussá.
   Életének utolsó három évében két szatirikus darabot is írt. Az 1929-es Poloska az újra felbukkanó kispolgárokat, a Gőzfürdő pedig a kezdődő Sztálin-korszak ostoba bürokratizmusát és szolgalelkűségét gúnyolta ki. Ezekben az években súlyos válságokon ment át. 1928-ban, párizsi tartózkodása idején beleszeretett Tatyjana Jakovlevába, egy emigráns orosz nőbe, akit feleségül kért, de kosarat kapott. Igazságtalan támadások érték a RAPP részéről, Gőzfürdő című darabját megbuktatták, Húsz év munkája címmel rendezett kiállításáról a hivatalos irodalmi közvélemény nem vett tudomást, útlevélkérelmét is elutasították. Ezek és Lili szerelmének elvesztése végül odáig vezettek, hogy 1930. április 14-én Moszkvában öngyilkos lett.
   
   Majakovszkij költészetének, alakjának megítélése a mai napig ellentmondásos. 1935 körül elkezdődött az állami Majakovszkij-kultusz, egyes műveit kötelező olvasmánnyá tették, de csak forradalmi-harcos költészetét ismerték el. Ugyanakkor az orosz lírai nyelv megújítójának számít, újfajta ritmusokat, költői formákat fedezett fel, s munkásságának egészét tekintve az irodalomtörténészek a huszadik század egyik legnagyobb lírikusának tartják. Sarudi Ágnes
   
   
   Kapcsolódó:
   Öngyilkos költők
   Trockij Majakovszkij öngyilkosságáról