 |
Benedek Marcell (Bp., 1885. szept. 22. - Bp., 1969. máj. 30.): irodalomtörténész, műfordító, az irodalomtudományok doktora (1952),
Baumgarten-díjas (1944),
Kossuth-díjas (1963), Benedek Elek fia, Benedek István apja.
A bp.-i tudományegy.-en m.-német szakos tanári diplomát szerzett. Már diákkorában előadta a Nemzeti Színház Rostand A napkeleti királykisasszony c. verses drámájának általa készített fordítását (1904). Ugyanebben az évben alapította Lukács Györggyel, gyermekkori jóbarátjával és Bánóczi Lászlóval a Thália Társaságot. 1912-18-ban a Markó utcai gimn. tanára, közben ösztöndíjjal egy évig a párizsi Sorbonne előadásait hallgatta.
1918-ban kinevezték gimn. ig.-nak, a Tanácsköztársaság idején a Tanárképző Intézet tanára és egy.-i előadó. Emiatt a proletárdiktatúra bukása után megfosztották tanári állásától. Ettől kezdve irodalmi működéséből élt. Egy ideig a Dante Könyvkiadónál dolgozott mint lektor, azután az Új Idők Rt.-nál, ennek később ig.-ja lett. 1930-1939 között a Magyar Könyvkiadók Orsz. Egyesületének főtitkára. A német megszállás elől családja származási helyére, az erdélyi Kisbaconba menekült. 1945-46-ban az esztétika és irodalmi kritika tanára volt a Bolyai Egy.-en Kolozsváron, s egyben a Magyar Színház dramaturgja és vendégrendezője. 1947-ben visszaköltözött Bp.-re, s itt 1962-ig az ELTE tanára. Kollégiumai túlnyomórészt a dráma történetével foglalkoztak. Utolsó éveiben fokozatosan elvesztette szeme világát, így diktálta le a Naplómat olvasom (Bp., 1965) c. önéletrajzát és Arany János (Bp., 1970) c. művét. Sokoldalú munkásságát az irodalom szeretete, népszerűsítése foglalja egységbe. Tanulmányai: Victor Hugo (Bp., 1912); Zola (Bp., 1922); Shakespeare (Bp., 1958); Romain Rolland (Bp., 1961); G. B. Shaw (Bp., 1963) - az Hugóról szóló kivételével - népszerűsítő jellegűek. Hasonló ismérvek jellemzik összefoglaló irodalomtörténeteit is. A modern magyar irodalom (Bp., 1924) a korabeli baloldali irodalom első összefoglaló értékelése. A Délsziget, avagy a magyar irodalom története (Bp., 1928) párbeszédes, regényszerű formában tájékoztat irodalmunk múltjáról. A francia irodalmat népszerűsíti több könyve: A francia regény a XIX. században (Bp., 1921) és A francia irodalom (Bp., 1928). A világirodalommal foglalkozott a Kultúra Világa c. sorozatban megjelent Világirodalom (Bp., 1964) és az 1968-69-es megjelenésű háromkötetes Világirodalom, valamint az általa szerk. Irodalmi lexikon (Bp., 1927), amelynek számos cikkét maga írta. Szerk. a Halhatatlan könyvek és az Irodalmi miniatűrök három sorozatát, Aurélien Sauvageot-val együtt egy francia-m. és m.-francia szótárt. A Magyar Irodalmi Lexikon (I-III., Bp., 1963-65) főszerk.-je volt. Az olvasás megkedveltetését szolgálta többször bővített és átdolgozott műve, Az olvasás művészete, valamint három egymást kiegészítő népszerűsítő irodalomesztétikai műve: Kis könyv a versről (Bp., 1960), Kis könyv a drámáról (Bp., 1964) és Kis könyv a regényről (Bp., 1965). Ezek később Irodalmi hármaskönyv (Bp., 1966) címmel egy kötetben is megjelentek. Az önéletrajzszerű Vulkán (Bp., 1918) c. regénye az első világháború előtti radikális fiatalság nemzedékregénye. A Hamlet tanár úr (Bp., 1928) hőse tanárjára, Riedl Frigyesre emlékeztet. Műveit színes, világos stílus, közvetlen hang, humanista gondolkodás jellemzi. Műfordítói munkássága kiemelkedő. Közel kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra: G. B. Shaw, Anatole France, V. Hugo, G. de Maupassant, H. de Balzac, R. Rolland, R. Martin du Gard stb. műveinek fordítása mellé felsorakozik három verses Racine-tragédia, az Andromache; Berenice és Mithridates; Corneille Polyeucte-je és Rabelais Gargantuájának szemelvényes fordítása. - M. Pokoljáró Tar Lőrinc (r., Bp., 1920); Bevezetés az olvasás művészetébe (Bp., 1923); France-breviárium (Bp., 1923); Ady-breviárium (Bp., 1924); Irodalom-esztétika (Bp., 1936); Könyv és színház (tanulmányok, Bp., 1963); Először életemben (Bp., 1957); Hajnaltól alkonyatig. Vallomások egy élet nagy olvasmányairól (Bp., 1966); Szépen élni (visszaemlékezések, tanulmányok, Bp., 1968); Babits Mihály (Bp., 1969). - Irod. Gönczi Imre: Az olvasók tanára, a könyvtárosok lelkiismeretébresztője (Könyvtáros, 1964., 12. sz.); Keresztury Dezső: A 80 éves B. M. köszöntése (Nagyvilág, 1965. 11. sz.); Kéry László: Búcsú B. M.-tól (Nagyvilág, 1969. 8. sz.); Vargha Kálmán: B. M. (Irod. tört. Közl., 1969. 4. sz.); Vezér Erzsébet: B. M. (Irod. tört., 1969. 4. sz.); Illés Endre: Az olvasó (B. M.) (Árnyékrajzok, Bp., 1972); Szekér Endre: Szépen élni. Arcképvázlat B. M.-ről (Korunk, 1976. 9. sz.); Benedek István: B. M. (Tények és tanúk, Bp., 1977); Hegedüs Géza: Tanárok tanára (Nagyvilág, 1985).
Életrajzi Lexikon
|
