Apja építész volt, korán meghalt, így a gyermeket édesanyja és a nagynénjei nevelték. A középiskolát Tonbridge-ben végezte, majd 1897-től a cambridge-i King's College-ban folytatott klasszika-filológiai és történelmi tanulmányokat. Diáktársai durvaságától sokat szenvedett, megnyugvást az irodalomban keresett.
Az egyik nagynénjétől örökölt vagyon révén tanulmányai végeztével utazni kezdett, az antik kultúra szerelmeseként hosszabb időt töltött Görögországban és Olaszországban is. Hazatérése után esszéket, novellákat írt az Independent Review számára, majd 1905-ben megjelent első regénye Where Angels Fear to Tread (Ahová félnek lépni az angyalok) címmel. Részben olaszországi élményei köszönnek vissza 1908-as regénye, a Szoba kilátással lapjairól, amelyben egy fiatal lány szerelmén keresztül könnyed iróniával ábrázolja a még élő viktoriánus konvenciók és e merev illemszabályoknak fittyet hányó érzelmek ellentétét.
A megmerevedő tradíciók és a mély érzelmek, a különböző polgári életformák konfliktusa adta következő regénye, a Szellem a házban témáját is. Mindkét műből James Ivory rendezett nagy sikerű filmet, parádés szereposztással.
1912-13-ban Indiában utazgatott. Hazatérve megírta a férfiszerelem kényes témáját feldolgozó Maurice című művét, amelyet megmutatott néhány barátjának, majd gondosan az asztalfiókba rejtett, s csak a halála után jelent meg.
Az első világháború kitörésekor csatlakozott a Vöröskereszthez, s 1916-17-ben Alexandriában tevékenykedett. 1921-ben visszatért Indiába, ahol Devasz maharadzsa személyi titkáraként dolgozott. Az itt töltött időszak élményéből született meg az Út Indiába című regénye, amelyet kritikusai a XX. századi regény egyik csúcspontjaként tartanak számon. 1984-ben David Lean rendezett belőle filmet.
Az Út Indiába megjelenése után nem írt több regényt, fontosak viszont akkori esszéi és novellái, amelyeket több kötetben gyűjtött össze. A 30-as években a BBC Rádió tudósítójaként dolgozott, aktívan részt vett a Pen Klub munkájában.
