(MTI) - "Le bon Théo", ahogy barátai és ismerősei nevezték Tarbes-ban született, ám 1814-től - utazásait leszámítva - életét Párizsban töltötte. Iskoláit a neves Collége de Charlemagne-ban végezte, ahol mély barátságot kötött Gérard de Nervallal. Kezdetben képzőművészeti tanulmányokat folytatott, de hamar felismerte az irodalom iránt érzett elhivatottságát. Az iskola elvégzése után lelkesen vett részt az új művészeti irányzat, a romantika harcaiban: Victor Hugo Hernani című darabjának 1830-as bemutatóján Gautier feltűnő piros mellényében az új irányzat leghangosabb védelmezője volt. 1830-ban kiadta Poésies (Költemények) című kötetét, de nem aratott vele sikert. Két év múlva jelent meg Albertus című munkája, amelyben először kísérelte meg a festmények ébresztette érzelmek, gondolatok, hangulatok rögzítését. Ezt követően egyre inkább eltávolodott a romantika eszméitől, és a l'art pour l'art elvének képviselőjévé vált. 1836-os Maupin kisasszony című regényének előszavában már nyíltan állást foglalt a művészet hasznossága ellen és a tiszta szépség kultuszát hirdette meg. A regény nagy vihart kavart, nemcsak az író művészeti elvei, hanem a női homoszexualitás ábrázolása miatt is.
Mivel az írói munka nem volt túl jövedelmező, Gautier különböző párizsi újságoknak is dolgozott, mindeközben sokat utazott és útjairól eleven, színes útirajzokat tett közzé, amelyek közül legismertebb a Spanyolországi utazás. 1840-ben ismerkedett meg a kor egyik leghíresebb táncosnőjével, Carlotta Grisivel, aki egy évvel később eltáncolta Gautier és Vernoy de Saint-Georges közös műve, a Giselle című balett címszerepét. 1845-ben megjelent összegyűjtött verseinek kötete, hosszabb utat tett Algériába menekülve a szeretői civakodások elől, és jó barátságba került Baudelaire-rel, aki A romlás virágai című kötetét neki ajánlotta. 1849-ben a Carlottával való szakítás után Londonba, majd Olaszországba utazott. 1852-ben megjelent lírai főműve, a Zománcok és kámeák, amelynek remekbe formált darabjaival a költő egyértelműen búcsút int a romantikának, és a tárgyiasabb és tömörebb parnasszizmus felé mutat irányt. Hatalmas vállalkozása volt a hatkötetes A francia dráma negyedszázados története című könyve. 1863-ban jelent meg a Fracasse kapitány című kalandos történelmi regénye, amely nagy sikert aratott és több filmfeldolgozás is készült belőle.
Élete vége felé komoly anyagi problémákkal kellett szembesülnie, egy ideig segélyen élt, majd 1868-tól Mathilde hercegnő egy tényleges elfoglaltsággal nem járó könyvtárosi állást biztosított neki, hogy megszabadítsa az anyagi gondoktól. Utolsó éveiben nagyszabású vállalkozásba kezdett: a romantika átfogó történetét kívánta megírni, művét azonban nem tudta befejezni, 1872. október 23-án Neuilly-sur-Seine-ben halt meg.
