Wass Albert először a novellákban, a novellák által talál rá a prózára. 1934 és 1936 között különleges, élet- és létfaggató paraboláira is érvényes a Pilinszky János felismerő jellemzése: "Érzékeny, szemlélődő lélek, mondatai az álom varázslatával hatnak, mégis fegyelmezett, szigorú stílus ez. Emberek, városok és tájak tűnő hangulata él soraiban, mellékesen, mert csak egy fontos: a pillanat, mikor minden mulandó értéket és értelmet kap, csak egy pillanatra, de ennek a pillanatnak emléke - múlhatatlan."
Ugyanebben az időben már a havasi és városi ember ellentéte, a mezőségi románság, magyarság, szászság és zsidó világ is hiteles képekben, pszichikai realitásmódban ábrázolódik novelláiban. A front, a második világháború Erdélyének és Magyarországának tragédiáját fájdalmas realizmussal örökíti meg a Valaki tévedett című kötet novellasorozatában. A Te és a világ epigrammatikus tanítás-történetei fontos munkái.
Erkölcsi alapállásukban itthoni írótársai közül leginkább Sántha Ferenchez hasonlíthatóak a '60-as és '70-es évekbeli novellái. Életművét egyrészről lírai vallomásossággal megírt Voltam című könyvének tervezett darabkái és egyfajta belső miszticizmustól áthatott novellái zárják le. Az utóbbi novellákat Csoda történt címen foglalja magába a kötet záró ciklusa.
