1932 - 2005 |
Nem véletlen, hogy a könyv nem visel "romológia", "ciganológia" vagy más, tudományra utaló címet. Úgy vélem, hogy ez ügyben a tudományos megismerés nem elég. A tudomány távolságtartó; ezért önmagában nem segíthet feloldani azokat a hárító mechanizmusokat, amelyek révén az emberek a helyzet pontos felismerése helyett előítéletekből építenek áttörhetetlen légvárakat. A cigányság társadalmi megítélése napjainkban vészjóslóbb, mint eddig bármikor. Ijesztő, hogy a krízis-okozta populáris indulatok még művelt körökben is szalonképesek lehetnek, s hogy ismét bontakozóban vannak "tudományos" magyarázatok az előítéletek indokolására. Nem titkolom, hogy szembesíteni kívánom a többséget a kisebbséggel - és a többséget önmagával; Bibó Istvánnal vallom, hogy a kettő viszonyában a többségi magatartás a döntő, sőt, hogy a szóban forgó kisebbség katasztrofális helyzetének jelentős mértékben ez a magatartás az oka. Szeretném, ha tanítványaim olyan társadalomban kívánnának élni, amelyben ha valaki azt mondja "cigány vagyok", jelenthesse ugyanazt, mint a "rom som": ember vagyok - írja Diósi Ágnes a könyv előszavában. |