 |
| Sütő András. MTI fotó |
(MTI) - Tanulóéveit a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban és a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban töltötte. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak; 1948-tól a Falvak Népe című hetilapnál dolgozott, 1950-től főszerkesztőként. 1954-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz került, 1971-ben a helyi Új Élet főszerkesztője lett 1989 augusztusáig. Tevékenyen részt vett a kulturális és politikai közéletben, 1973-1981 között a Román Írószövetség alelnöke volt.
1948-ban szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába. Már első műveiben jó ember- és valóságismeret birtokában, ízes humorral adott képet az erdélyi paraszti életről. A Félrejáró Salamon című kisregénye (1956) és Pompás Gedeon című színműve (1968) már összetettebb ábrázolásmód felé mutat és felveti a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikáját. Az Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye (1970) szociográfusi hitelességű lírai vallomás a mezőségi Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét múltjáról, gondjairól és reményeiről, a megmaradásról.
1975-ben mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját Heinrich von Kleist regénye nyomán. Ezt történelmi drámák követik: Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai mennyegző - Perzsák (1981). Művészetében külön fejezet a magyar nyelv ápolására tanító esszék sorozata. 1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel, amely az anyanyelvről írt gazdag magyar irodalom egyik gyöngyszeme. Nagyenyedi fügevirág című esszéje (1978) szintén az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza.
A hetvenes évek úti tűnődései, esszéi után a nyolcvanas években újabb esszégyűjteménye jelent meg Az idő markában címmel. Sikaszói fenyőforgácsok cím alatt cikkeit, A lőtt lábú madár címmel pedig jegyzeteit gyűjtötte kötetbe. 1987-ben adták ki kötetben az Advent a Hargitán című színdarabját, amely hosszú ideig szerepelt magyar színpadon is, míg Álomkommandó című drámája a magyar színikritikusok díját kapta. Az 1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében Sütő azokra az elődökre, "égtartó emberekre" emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét. 2001-ben jelent meg Erdélyi változatlanságok címmel publicisztikai írásainak és interjúinak gyűjteménye.
A Ceausescu-korszak utolsó éveiben a kíméletlen hatósági zaklatások ellenére bátran vállalta nemzetisége sorsváltozásainak kimondását, s az 1989. decemberi romániai fordulat idején aktív szerepet vállalt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szerveinek megalakulásakor a Maros megyei bizottság elnökévé, illetve tiszteletbeli elnökévé választották. 1990. március 19-én a marosvásárhelyi RMDSZ-központ elleni vandál támadás során őt is brutálisan bántalmazták, bordatörést és súlyos szemsérülést szenvedett.
1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották. Sütő Andrást 1979-ben Herder-díjjal tüntették ki, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. 1992-ben Kossuth-díjat kapott, 1996-ban a Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, s 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöki Érdemrendet adományozott neki, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Sütő András 2006. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.
