(MTI) - Ács Margit az írói hallgatás okairól elmondta: két, esszéket és kritikákat tartalmazó könyve tanúsítja, hogy a hosszú idő alatt nem hagyott fel az írással. "A megkezdett novellák is szaporodtak a fiókomban, de az első tíz év a szédítően új tapasztalatok begyűjtésére, az értelmezéshez szükséges távlat megszerzésére kellett" - fogalmazott, hozzátéve, úgy érzi, 2000 óta viszont "igazolatlanul mulasztott", az élet mindig elsodorta az írástól. "Csak egy éve szántam el magam a kirajzolódó novellaciklus kidolgozására. A mostani kötet tehát újrakezdés" - jegyezte meg.
Az 1988 és 1994 közötti, úgynevezett rendszerváltó években játszódó kötet hét elbeszélést és egy hosszabb, kisregénynek is beillő prózát tartalmaz. "A rendszerváltás éveit nagy intenzitással éltem meg. Izgattak a tapasztalatok, melyeket a mozgalomszervezés során szereztem a változás reményének az eufóriájában, és emellett rám bízott teherként hurcoltam magammal az ellenségessé váló egykori barátságok élményét, a gyűlölet légkörét, amely 1990-ben ráült az országra" - indokolta az idén júniusban a hetvenedik születésnapját ünneplő írónő, miért szerveződött a novellaciklus e témák köré.
A kötet címét értelmezve kifejtette, a "kontár" jelző sokaknak eszébe juttathatja, hogy a professzionális, Moszkvában vagy nyugati ösztöndíjakkal kiképzett politikusgárdával szemben a rendszerváltás során civilek kerültek váratlanul politikai kulcspozíciókba. "Szinte mindannyiunkra érvényes lehet ez a jelző, az élet minden területén, hiszen húsz évvel ezelőtt helyt kellett állni, megélhetést találni az addig ismeretlen feltételek között" - nyilatkozta, megemlítve, hogy a pejoratív jelzőt valójában önironikus színezettel használta. "Ki mondhatná meg, mikor hibázott volna az ember kisebbet: ha feladja, bele se fog a feladatba vagy ha kockáztat, vásárra viszi a bőrét. Csak a nyomulós, önelégült kontároknak nincs bocsánat" - tette hozzá.
Ács Margit arról is beszélt, hogy igyekezett kerülni a "drámai hangot", mert szerinte a történések inkább groteszkek voltak, mint tragikusak. "A csalódás reménytelenségének és a haragnak a leküzdését tekintettem kihívásnak" - ismerte el. Mint fogalmazott, arra törekedett, hogy úgy jelenítse meg az időszak konkrét történéseit, hogy azok hitelessége ne csorbuljon, ugyanakkor mindenki számára érthető toposzokká váljanak, amelyekhez nem kell lábjegyzet.
Arra a kérdésre, miszerint az értelmiség korabeli típusát akarta-e megrajzolni, Ács Margit úgy felelt, noha ez a fajta értelmiségi sors, magatartás a korszak tipikus jelensége volt, ő nem a típust akarta megteremteni. "Az a szociológusok, politológusok dolga, én csak sokunk életélményéről akartam számot adni" - tette hozzá. Ugyanakkor kitért arra is, hogy az akkori értelmiség naivitása szükségszerű volt. "Szükség van az igényes élethez illúziókra, ezért néha a balek szerepét sem lehet megúszni. De nem szabad jóhiszeműnek maradni rosszhiszemű manipulációk között. Sajnos mi sokáig azok voltunk" - fogalmazott Ács Margit.
