Még szinte alig indult el pályáján Acsai Roland, verseivel máris figyelemre méltó elismerést vívott ki mind a szakmai közvélemény, mind a költészetet kedvelő olvasóközönség körében. A kései Nyugat és az Újhold verseszményén nevelkedett szerző kivételes formakultúrával, páratlan nyelvi leleményességgel és stiláris koherenciával alkot. Sikeresen elegyíti soraiban a megrendültség szavait a szleng helyénvaló kifejezéseivel, a nyelvhasználat általi önmeghatározás és világértelmezés új minőségét hozva létre. A felfokozott érzékenységű létezés pokoljárása rajzolódik ki az új kötetben, az elviselhetetlenség olyan foka, mely gyakran fordul agresszióba önmaga ellen is. Minden szenvedést magáénak érez, minden szenvedőt óv, minden esendő lényt védelmébe vesz, védekezve a végesség tudatából eredő szorongás ellen. A szorongás és félelem, melynek, furcsa módon, mégis megtartó ereje van, végigvonul az egész köteten.
Az Élet és Irodalomban Balázs Eszter Anna roppant találóan így ír a könyvről: ?A költő előző, igen igényes két kötete (Milyen évszak, 2001 és Természetes ellenség, 2003) már előkészítette ezt az ingoványos, avartól terhes talajt. Acsai költészete már felbukkanása óta érett és precíz, képei erősek és sajgók. Elkapott pillanatok és szélsodorta mondatok alkotják a textust, miközben a szabdalt sorokat teljes rímek és ősi átkokat, rigmusokat idéző ritmusok teszik félelmetessé. [?] Acsai eredeti világával, vizuális erejével, a betegség és depresszió érzékletes festésével az egyik legnagyobb tehetség a fiatal költők között.? A költő emellett rendszeres szereplője az irodalmi folyóiratoknak és a Szép versek nevű antológiának is.
(Palatinus, 1800 Ft)
A költő két verse az Új Forrás c. lapban
