Ady - A portrévá lett arc

Irodalom


PetofiIrodalmiMuzeum_Nyugatkiallitas_Ady.jpg
Ady Endre

E. Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának élete első munkája Ady Endre képeinek összegyűjtése volt. Egy ilyen ikonográfiai kutatás nemcsak a szerző életművébe, de ismeretségi, baráti körébe, jelen esetben a nyugatosokhoz vezet el - mondta a szerző a PIM írók fényképeit összegyűjtő sorozatának legújabb kiadása, az Ady - A portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe című kötet kapcsán. "Akkor kezdődött a kutatás, amikor a fotó még csak segédanyagként szolgált, nem volt rá olyan nagy a kereslet" - tette hozzá a főigazgató az Ady Emlékmúzeumban, a költő egykori lakásában megrendezett könyvbemutatón.  

 
A szerző elmondta: a kutatás során Ady és Székely Aladár fotográfus virtuális barátságán túl valóságos barátságokra is szert tett, mint például Láng Józsefére, aki a kötetet lektorálta, és akit a könyv társszerzőjének tekint. A megnyitón jelen volt Wilhelm Droste német irodalomtörténész, aki magyarokat felülmúló lelkesedéssel beszélt Adyról: "Góg és Magóg-érzés, német Ady-rajongóként úgy érzem magam, mint egy betörő a Kárpát-medencében". Hozzátette, szerinte eddig ez a legszebb album, ami magyar íróról megjelent. Az irodalomtörténész humorosan megjegyezte: testileg hiányzik neki az 500 forintos bankó, ami Adyt ábrázolta. "Az igazi Ady nem létezik Magyarországon kívül" - mondta. Szerinte ugyanis nincs olyan fordítás, amely kellőképpen visszaadná költészetének az esszenciáját: "Krúdy sem jön át, Márai viszont megy, mint a vonat. A német piac jelenleg magyar-őrült: akárki jöhet, csak a legjobbak nem".
 
Bán András művészettörténész felvázolta: a fényképet három ember hozza létre, egy a kamera mögött, egy előtte, egy pedig mellette, legyen az a fotón szereplő társ, vagy aki nézi. Szerinte Székely Aladár tulajdonképpen Ady által vált igazán nagy fotóssá. "Ha megkérem a diákokat, hogy csukják be a szemüket és gondoljanak Adyra, biztos, hogy egy Székely Aladár-képet látnak maguk előtt" - mondta.
 
A művészettörténész rávilágított: a költő elképesztő tudatossággal építette fel a saját arcát, a fotókon a kigondolt Ady-arcon kívül mást alig látunk. Nem véletlen, hogy a meglehetősen hiú Ady előszeretettel küldözgette saját arcképét képeslap vagy fotó formájában, és tulajdonképpen Csinszka, későbbi felesége is egy levélben küldött fotó alapján szeretett belé. Bán András az új kiadvány egyik legnagyobb erényeként a fényképeknek az eredetihez méretben és színben hű minőségét emelte ki: "Ezek olyan minőségű fotók, amelyek képi erejükkel is meg tudják szólítani az olvasókat".