Ágh István (született Nagy István, Nagy László öccse) költő, író, műfordító rendkívül termékeny alkotóként van jelen a magyar irodalom színpadán - olyan köteteket köszönhetünk neki, mint a Rézerdő (1968), A tündér megkötözése (1971), a Mivé lettél (1998), vagy a Semmi sem úgy (2003). A Parnasszus című költészeti folyóirat elérkezettnek látta az időt, hogy legújabb, 2009. nyári számában neki szentelje Centrum című rovatát, amelyben esszék, tanulmányok és versek tartanak tükröt számunkra - és a költő számára - az Ágh-univerzum elé. A nyári szám kedd esti bemutatójának helyszíne a Magyar Írószövetség klubja, ahol a folyóirat aktuális számának szerzői gyűltek össze egy kötetlen beszélgetésre.
Pomogáts Béla irodalomtörténész úgy fogalmazott: az Ágh István által továbbörökített hagyomány Balassitól kezdve egészen a jelenig ível, bár ma talán kevésbé van jelen, mint abban a korban, amikor Ágh és nemzedéke elindult. Az irodalomtörténész felvetette, hogy a hagyomány és modernség egymásra ható erőiből fakadó dilemmát Ágh István költészete magas színvonalon és nagyon szerencsésen oldotta meg: mind nyelvileg, mind poétikájában meg tudta őrizni a magyar költészet hagyományos arculatát.
Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke elmondta: nagyon szomorú tény, hogy írónemzedékek nőttek úgy fel, hogy "nem illett esszét írni". Ezért nagyon fontosnak tartja, hogy a '60-as-'70-es években voltak olyan írók, akik vették a fáradságot és bátorságot, és nekiláttak következetesen esszét írni - köztük Vas Isván, Nemes Nagy Ágnes, Csoóri Sándor és Ágh István. Az irodalomtörténész kiemelte: nem tudná megmondani, hogy a költő esetében melyik műfaj - az esszé vagy a vers - a fontosabb, akárcsak Kosztolányinál, aki mindkettőben rendkívülit alkotott. Hangsúlyozta: Ágh István nem foglalkozik a divattal, "nem óhajt tudományoskodni", megőrzi eredendő személyességét. A beszélgetés résztvevői kiemelték a költőnél dominánsan megjelenő erkölcs fegyelmét, illetve a gondolkodás éberségét, amely minden írásában biztos pontként érzékelteti Ágh István következetességét. A Parnasszus Redivivus-rovata a tíz évvel ezelőtt elhunyt Rákos Sándor emléke előtt tiszteleg: versei mellett számos esszé és tanulmány idézi meg a költő ma is élő szellemét.
