Aki mások helyett is olvas

Utólag könnyű azt mondani egy riporternek, hogy "ugyan már, miért nem kérdezted meg azt is, hogy..." - az ember mindig okosabb, ha a másik helyett kellene dönteni. "A tévé előtt ülve az ordító gólhelyzetet is mindenki be tudja rúgni" - jegyezte meg mosolyogva Lévai Balázs Bestseller című interjúkötete második részének bemutatóján a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban. A műsorvezető joggal pergeti le magáról a "máshogy kellett volna" vádját: máskor, máshol talán máshogy alakul egy-egy beszélgetés, az eredmény viszont így is kétségtelenül csak ilyen jellegű, apróbb elégedetlenségekre adhat okot.

 

Lévai Balázs

A Stahl Judit által vezetett könyvbemutató beszélgetés tökéletes lenyomata az interjúsorozat hangulatának: személyes élmények és apró kulisszatitkok sorjáznak a szemünk előtt. Megtudjuk például, hogy rendkívül alapos felkészülés előz meg egy-egy interjút, egy egész dosszié, valóságos akta - és persze rengeteg olvasás - teszi lehetővé a gördülékeny eszmecserét. Azért akadályok is felbukkannak, Kanadában a két fős stáb halált megvető bátorsággal, forgatási engedély nélkül verekedte át magát kerítéseken, jégesőn, hogy végül az utómunkálatok során ők maguk döntsenek úgy: kivágják a vér-verejték árán megcsinált anyagot. A színes repertoár hatalmas tudásanyagot feltételez; Stahl Judit a műsorvezető olvasottságát irigyelve tréfásan meg is jegyzi, Lévai Balázzsal és egy-egy könyvvel kapcsolatban többször az a jóleső érzése támadt: "De jó, elolvasta helyettem". És ha nem is egy ehhez hasonló jótékony, kollektív gesztusról van szó a készítők részéről, a kötet - amely ezúttal olyan szerzőket vonultat fel, mint Salman Rushdie, Philip Roth vagy Roland Schimmelpfennig - egyfajta olvasói kalauzként is funkcionál. A Bestseller beszélgetései által kirajzolódó írói jellemek önkéntelenül is befolyásolják az irodalom iránt érdeklődők preferenciáit, és bizony - ahogy erre egy közönségbeli hölgy is rámutat - irányítják az olvasni vágyók kezét a könyvespolcok sorai közt.

 

És hogy a kanadai télen kívül vegyült-e az örömbe üröm? Lévai Balázs nem emlékszik negatív tapasztalatokra, talán csak annyira, hogy Margaret Atwood nagyon szigorúan bánt velük (nem engedte, hogy egy előre nem lebeszélt alkalommal forgassanak), de mosolyogva meséli, hogy John le Carré, Az elszánt diplomata írója olyannyira megkedvelte őket, hogy francia pezsgőt bontott a tiszteletükre. "Ha lehetne még néhány életem, akkor az egyikben Lévai Balázs szeretnék lenni" - mondta Stahl Judit a műsorvezető munkáinak elismeréseként. És ha ezt így ebben a formában nem is, azt nyugodt szívvel konstatálhatom: lépteink csak jó ösvényen haladhatnak, ha ilyen kalauzt kapunk társul magunk mellé.