Tartalomjegyzék:
3 KOVÁCS ANDRÁS FERENC versei: Kavafisz-átiratok (Feljegyzés Andreasz Kalvoszról; Kleinosz, a filozófus; Egyiptomi éjszakák; Nagy ősök méltóságai; Utcák, ablakok, kapuk)
7 KŐRÖSI ZOLTÁN: Milyen egy női mell? (regényrészlet)
22 BOGDÁN LÁSZLÓ versei: Kafka elhatározza, hogy virágot küld félice kisasszonynak, de aztán letesz elhamarkodott tervéről; Egyedül
28 GÉCZI JÁNOS versei: (az utolsó terem); (rousseau úr sétálni megy); (kései szüret)
42 MESTYÁN ÁDÁM versei: A költői érzékenység; A kockázat
42 DUKAY NAGY ÁDÁM versei: A rossz vége; Jelenések könyve
44 SZABÓ T. ANNA versei: Egy hároméves; A kérdés
46 LENGYEL BALÁZS: A kortárs levelei (Szabó T. Anna költészetéről)
tanulmány
49 BITSKEY ISTVÁN: ?Nem lehet a magyar irodalmat szárazon előadni? (Bán Imre emlékezete)
58 GÁBORJÁNI SZABÓ BOTOND: Egy rejtélyes Csokonai-szöveg intertextualitása és a költő ?kicsapatásának? háttere
76 BORBÉLY SZILÁRD: 17 paragrafus az utánzásról (Az Árkádia-per ikonográfiai összefüggései kapcsán)
85 SZILÁGYI MÁRTON: ?Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének? (Arany János: Toldi)
szemle
98 TARJÁN TAMÁS: Körnégyszög (Juhász Ferenc: Halálszivárvány)
103 FELKAI PIROSKA: Belakni a világot (Ferdinandy György: Fényképem Balzackal)
106 HALMAI TAMÁS: Nehéz misebor (Bartis Attila: A Lázár apokrifek)
A lapot GERZSON PÁL rajzai díszítik.
Ízelítőül a versrovatból közlünk két költeményt.
Kovács András Ferenc
Kavafisz átiratok
Feljegyzés Andreasz Kalvoszról
Költészetének antikos formáit, messzi pátoszát,
különleges zenéjét, különc retorikáját lehet
talán becsülni, s azt, hogy végül is nem írt többet,
mindössze húsz, de hosszadalmasan csiszolt ódát.
Szabadságot, Halált, Hazát ? s egyéb hasonló fennkölt,
elég homályos dolgokat szólongatott, elég egyéni hangon.
Egész lírájának viszont tartása volt ? szép távlatokkal
s távolságokkal lüktetett, miképp költői lényege is.
Távolságtartó volt s tartózkodó ? hideg sértettség, forró
gőg hatotta át: a hűség és a szent fölöslegesség érzete.
Hiába harcolt, hasztalan, hogy lelkesült ? szülőhonába,
Odüsszeusz kék birodalmába, az erdős Zakünthoszba,
Levante legszebb virágába sosem tért vissza többet.
Odüsszeusz kék birodalmából, az erdős Zakünthoszból
ismét zordabb, esős vidékre távozott, s magába zárkózott.
Odüsszeusz kék birodalmától, az erdős Zakünthosztól
távol, London telében halt meg ő, a távolságok tékozló fia.
(1902. november 23.)
Kleinosz, a filozófus
Kronológiában, asztronómiában, filozófiában
is jártas volt, azonban tudós grammatikában
s a geográfia területén alkotott maradandót
Eratoszthenész kitűnő tanítványa, a Muszeion
másodtitkára, az irodalomtörténet tevékeny kutatója,
a mindenben kiváló, költőként is közismert filofógus:
Kleinosz, a szürakuszai Pherekratész fia.
Kiváltképpen a Föld körülhajózása foglalkoztatta,
bár ragyogó kommentárokat fűzött Homéroszhoz is,
főleg Odüsszeusz szerepét s bolyongásait illetően
az alvilágban, felvilágban és Héraklész oszlopain túl:
mind otthonossabban mozgott az Odüsszeiában,
mind mélyebbre merült a szavak szövevényeiben már ?
küklópszok és szirének, Szküllák s Kharübdiszek közt.
Éjt nappá téve dolgozott egy szűk könyvtárszobában.
Csak dolgozott, de lassan már senki sem figyelt rá.
Munkáit sorra olvasatlanul, majd őt is elfeledték ?
a Muszeionba sem járt, a könyvtárban se látták
többé Kleinoszt, a szürakuszait, Pherekratész fiát.
Hallották, hogy lecsúszott, csapszékek közt barangol ittasan,
mint Bakkhosz, úgy lezűllött, játékbarlangok éjszakáiban
koldussá vedlett, tönkrement, majd észrevétlen eltűnt ?
elhagyta tán a várost, talán mégis fölvették egy hajóra
Kleinoszt, ki minden értelemben talán a legkülönb volt.
Én, az épeiroszi Iambulosz, én, Kleinosz hajdani társa,
ezt írtam róla tegnap, midőn a Nagy Poéta ? Ptolemaiosz
Philopatór ? felavatta a vak Homérosz fényes templomát.
(1904. június 16.)
