(MTI) - Ámosz Oz, a könyvfesztivál idei díszvendége elmondta, hogy Rímek életre, halálra című, magyarul most megjelent könyve egyszerű dolgokról: a magányról, a szerelemről, a vágyról, az elszigeteltségről szól.
A világhírű izraeli író beszélt arról is, hogy szülei európaiak voltak, de a 30-as években "kirúgták őket" Európából, nem volt más helyük a Földön, ezért mentek Jeruzsálembe, s ezért lett Jeruzsálem "mini Európa". "Nem vagyok európai, de ami Magyarországon történik, azt a szüleim szemével látom" - tette hozzá.
Az izraeli-palesztin konfliktusról megjegyezte: két menekülttábor összecsapásáról van szó, pedig egyiküknek sincs hova mennie. Mint hangsúlyozta, a kompromisszumban hisz, azt az élet szinonimájának tartja.
Az Európa Matiné közönsége azt is megtudhatta, hogy Ámosz Oz kézzel írja műveit, Dél-Izraelben, a Negev-sivatag szélén, Aradon lakik, és reggelente sétál a dimbes-dombos köves tájban - ez megadja neki a belső békét.
A román irodalom "nagyasszonyának" tartott Gabriela Adamesteanu nagyregénye, Az elveszett délelőtt első megjelenése után 26 évvel jutott el a magyar olvasókhoz. Ennek oka, hogy a két szomszédos ország viszonya nem volt felhőtlen a szocializmus éveiben, és a szerző maga sem hitte, hogy ezt a bonyolult, szövevényes szöveget egyáltalán le lehet fordítani idegen nyelvre.
Adamesteanu szerint könyve az öregedésről, az elmúlásról szól, egyben Románia XX. századi történelméről 1916-tól az 1980-as évekig, bukaresti "ízekkel" fűszerezve.
Barna Imre szoknyás Leopold Blumnak nevezte Joyce után a regény főhősét, Vicát, a külvárosi varrónőt, aki foglalkozása okán bejáratos a bukaresti nagypolgári otthonokba, és akinek locsogós, pletykálkodó beszéde - Koszta Gabriella műfordítónak köszönhetően - elbűvöli az olvasót.
Mint azt Adamesteanu a beszélgetésen felidézte, a kommunista diktatúra idején szigorú cenzúra működött, de mivel őt már ismerték, nem figyeltek rá, a fiatal írók kerültek a hatalom figyelmének középpontjába. Azokban az években létezett egy hallgatólagos kompromisszum, miszerint az írók nem avatkoznak be a belpolitikai harcokba, és ezzel a kívülállással megmentettek sok, akkor született könyvet.
A román írónő elmondta, hogy 28 évesen kezdett komolyan az írással foglalkozni, szenvedélyesen érdekelte a történelem, s Az elveszett délelőtt című könyvébe - amelyet nyolc évig írt - ezt bele is szőtte. A regény eddig - példa nélküli módon - öt kiadást ért meg Romániában, emellett megjelent a Gallimard francia kiadónál, valamint spanyol, héber, bolgár, észt, angol és olasz nyelven. A híres bukaresti színház, a Bulandra is színpadra állította, tévé- és rádiójáték is készült belőle.
A szerző úgy véli: Vica története sok ember számára fontos. Az idős, alulművelt, szegény nő ugyanis életerejével át tudta fordítani a nehézségeket sikerré.
Adamesteanu arról is beszélt, hogy most adta le bukaresti kiadójának legújabb regénye kéziratát. A könyvben Románia 1940-es évekbeli történelmére, az Antonescu-korszakra, a Vasgárdista mozgalomra utal, benne szerelmi szállal, csalódással, megcsalatással.
