Andrassew-naplóra morgó napló - 94.

Augusztus 2. (péntek)

Most nagy vendégjárás van, ami összefügg a Szigettel. A feleségem barátai szigetpihenőket tartanak nálunk.

OZ-megj.: Kések, kések, de nekem nincs Szigetszünet, Szigetpihenő, hanem inkább Sziget-Sziget van. Közben írok én is egy Szigetnaplót, azt hittem, kell, mert lelépett egy ifjú költő, de végtére is nem kell, de azért magamnak, regisztrációnak, mégis végignyomom. Már fent is volt két nap, elegyítve a morgással, a Szigetet felbiggyesztettem a végére, de visszaolvasás után gyorsan le, mert könnyen lehet, hogy a modorom aggkori változóban, nem veszem észre, ha hülye vagyok.
Szóval, itt voltam, de nem eléggé.

Ilyenkor fél napra jönnek, esetleg itt is alszanak, fürdenek, esznek. Nagyon örülök, mert kiváló emberek. Tegnap este egy Zsuzsa jött Lórival. Zsuzsa könyvekkel dolgozott eddig, Lóri nyelvtanár, most kapott doktori ösztöndíjat. Amellett muzsikus. Soha nem hallottam még furulyán embert olyan szépen játszani, ahogy ő tud. Éjfél utánig beszélgettünk fontos dolgokról. Ma Enikő és Attila jött. Enikő angolt tanít, Attila rendszergazda. Babáztunk, piszkáltuk a számítógépet, beszélgettünk. Sajnos hamar elmentek.

OZ-megj.: Ha soha nem voltam munkásosztály, hát most vagyok. Beleszaladtam a Szigetbe, mint a tót a nokedliszaggatóba, attól olyan buci a feje (és vörös).
És egyébként is beleszaladtam itt rendesen valamibe, valami időrabló feladatba, ami lassan leszaggatja rólam a normál grammatikát. Már nem írok hat mondatnál hosszabb levelet, napi ötven levélnél nem lehet. Inkább két mondat és egy fél. Kezdem felvenni a számítógépes szakemberek mondorát, akik úgy viselkednek, hogy neked értened kell ahhoz, amiről beszélünk, mert különben nem is állnánk veled szóba. Szóval: érdekes. Hová visz. Érdekes.
Nincs türelmem a regényhez sem, mert arra gondolok, ezt az összetett mondatot is szét kell szedni, azt is, kinek lesz annyi ideje, idege és türelme, hogy nekiveselkedjen egy többszörösen összetett mondatnak, miközben lehet azt tömören, röviden, kevésbé unalmasan. Közben meglehet, magamat unom. Nem olvasok, csak amit kötelező. Lapszemle, folyóratszemle. Felkerülő anyagok, a hozzávaló tartozékok. Nem hittem, hogy valaha annyit olvasok majd, mint legvadabb könyvtárlátogató koromban.
Pedig valamelyiki hajnalban éppen arra gondoltam, a Švejk nyári olvasmányaim közé tartozott, eldőltem a fűz alatti árnyékban, Hašekot olvastam, hajtottam a bogarakat. Egy hetem jutott rá mindig, hogy a heti tárcát megírjam, kaptam érte 40e adóment forintot, és a negyvenessel a magánkasszám is fel volt töltve. Néha a felével. Máskor heti kettőt írtam, amit eladtam másutt. Ha kedvem tartotta, egy elbeszélést. Kettőt. Amikor nagyon hiányzott az írás, gyógyszert vettem be, nehogy megártson. Ha úgy, nem csináltam semmit. Gondolom, a társadalmi életnek nevezett társadalmi érintkezések akadályoztak abban, hogy többet, magasabbra, cirádásabbat.
Most meg ez van, ez. Ami. Minden tetejére kilenckor leállt a mélem, a szolgáltatóm azt mondja, ez nem létezik, ilyen nincs. vele mersze tudok mélezni. Magammal is. Fogadni fogad, de én nem tudok kommunikálni, reggel kénytelen leszek lemenni a benzinkúthoz feltölteni a kártyámat.
Ma reggel azt kérdezte lélekben egyre ifjabb babám, hogy megoldható volna-e, hogy máskor is megszólaljak. Csak annyit beszélünk a hétfő óta, hogy mit kérek. Ma dinnyét kértem, ásványvizet, Sprite-ot, cigarettát. Hogy mire gondol, csodálkoztam én, hogy mire gondol, láthatja, dolgozom. Nem gondol semmire. bevágta a bejárati ajtót.

A feleségem is lánybúcsúztató bulira, Leányfalura. Most, este. Ilyenkor, gondolom a vérmes, tivornyázó némberek szép és derék csippendél fiúkat hívnak. Úgy kell nekik. Mondtam, hogy azért vigyen gumikesztyűt. Szintén az évfolyamtársai jönnek össze.
Én egész nap égszakadást vártam. Azért van abban valami rémisztő, hogy minden nap megközelít egy várost valami felhő, és akkora eső esik, mint amekkorát még soha nem láttak. Ha megkérdeznénk a szakembereket - pláne az amerikaiakat - biztos azt mondanák: nem bizonyított, hogy ennek köze van az üvegházhatáshoz meg az általános fölmelegedéshez. Vagyis: nem kell változtatni az életformánkon. Kicsit unom ezt a választ. Régebben nem volt mindennapos, hogy Európában tömegével halnak meg az emberek az időjárástól. Most olvasom, hogy Romániában két gyerek fulladt bele a sárlavinába.
Azt se értem, hogy miért nem lehet a városokat előre figyelmeztetni, hogy vigyázat: tizenhat kilométer magas felhő közelít felétek! Ha ebből kijön a víz, elmossa a házakat, megtelnek a pincék, az aluljárók, az agyagos domboldalak megindulnak. Nem tudom, mire kell még vigyázni, de lassan ideje lenne fölkészíteni az embereket.
Dávid telefonált. Jelentkezett az Amnestynél. Föl is vették azonnal. Állítólag azért, mert olvasták, amiket írogattam, és elhiszik, hogy az én fiam komolyan gondolja. Azért ez jól esett. OZ-megj.: Hehe. Ez azért egy vicc. Annak szánod. Még engem is felvennének. Tegnap este megrendeltem a negyven órás internet-csomagot. Ez elég rémisztő. Most stopperrel méricskélem, hogy mennyit vagyok fönn. Jegyezgetem egy txt-be. Kicsit nevetséges. Azért többet vártam a kormánytól. Megdöbbent az a Matáv-pitiánerség, hogy csak éjfél után kerül ötven fillérbe a hálózás. Nyugodtan adhatnák tíztől.

OZ-megj.: Ide befért volna, hogy: Onagy, szomszéd, itten a nagy Duna mentén, megint igazad volt. Megmelegedett alattuk a szék, már nem vagy annyira fontos. Figyeld meg, a helyhatósági választások előtt lesz újra harsány fellángolás, tervek, és csókoltassuk a kedves választókot! Nekem párt, pártember, politikus képtelen csalódást okozni.

*
Ezt mondtad május másodikán:
Úgy nézem, az MSZP belemegy az első tőkés-proli konfliktusba (jó, nevezzük polgároknak azokat, akik éjszakánként, szegénységükben kényszerből virrasztanak a gépük mellett.) A MATÁV Mindenkinek-díjcsomag és az óránként 150 forintos internetezési lehetőség megszüntetéséről ezt mondja Mandur László az információs társadalom kabinet vezetője: "Bízunk benne, hogy a bejelentett döntést a MATÁV Rt. vezetése még egyszer átgondolja és megtalálja a megoldást a kedvezményes internet-szolgáltatás további biztosítására" - áll a közleményben. A MATÁV nem kívánta kommentálni az MSZP közleményét. A diplomáciában a "bízunk benne" azt jelenti, hogy jobban jártok, ha megteszitek. Vagyis az MSZP-nek gondja lesz arra, hogy azt a pénzt, amit ezzel a Matáv kivesz az internetezők zsebéből, a kormány kivegye a Matáv zsebéből, és valahogy visszajuttassa az internetezőkhöz. Csak ez bonyolult, macerás, mindenki rosszul jár egy kicsit.
Ezt meg én:
OZ-megj.: Miközben a telefonálást a minimumra csökkentettem, mégis az infarktus kerülget minden húszadika környékén, amikor a Európa legdrágább telefontársasága megtisztel a havi számlával (V.fon). Az elmúlt tizenkét év egyik legkomolyabb érvágása a telefonszámla. Amíg nem volt a AM-mikrom, arra kerestem, hogy a net-hozzáférést kipengessem valahogyan. De hogy ezt a kényelmes - és gondolom a mindenkori hatalom számára mindeféle kedvezményekkel járó - állapotot éppen a szocik megváltoztatnák, aligha látok reményt. Más dolog dumálni és más cselekedni. Ha eddig nem voltál fontos a szociknak, ha eddig semmit nem tettek, nem értem, mire alapozod. A Fidesz is konkrét tervekkel, tanulmánnyal jött elő, mégis továbbra is éjszaka kotlanak a felhasználók a gép mellett. Téziseknek nem vagyunk és nem voltunk híjával.

*
Az igazi baj az, hogy nincs más lehetőségem. Itt nincs ISDN, ADSL, a Vodafone-t próbáltuk, de elég kuka, a videokábelt majdcsak hozzák, talán jövőre Az utóbbi években amúgy először érzem azt, hogy - mint vidéki - hátrányba kerültem. Majd elmúlik. Ettől függetlenül a kormány lagymatag volt. Többet is el lehetett volna érni. Remélem ugyanilyen lagymatag lesz, amikor majd a Matáv kér tőle valamit. Ja, a kormányról jut eszembe: tegnap megnéztem Medgyessy meghallgatásának részleteit. Most nyerte meg a választásokat.