Az aranycsirke III. rész (széki népmese)

Irodalom


Fel is érkeztek a jeges hegy tetejire. Na, uram, teremtőm, itt volt aztán haddelhadd! Ott volt a hétfejű sárkány városa, de az úgy forgott egy kacsalábon, mint a veszedelem. Nekiugrott a vadász a baltájával, úgy megcsapta a kacsalábat, hogy egyben megállott a város. Hűj, aztán nagy riadó van, nagy kiabálás lett tovább, hogy ki állította meg a várost és miféle emberfia merészeli zavarni a hétfejű sárkányt? Hát, toppant eleibe a hétfejű sárkány is. Na, uram, teremtőm, meg volt ijedve a vadász. De nem is csuda. Megfogta a sárkány, úgy földhöz vágta, teremtette a vadászt, hogy egy perc alatt a földön hevert. Hűj, aztán a róka sem volt rest. Úgy felugrott a sárkány nyakába, mintha puskából lűtték volna ki. Úgy torkon ragadta, hogy a sárkányban elakadt a levegő és a földre dőlt. Addigra feltápászkodott a vadász is a földrül, s belélőtt mind a hét fejibe. Na, aztán kinyögte a hétfejű sárkány azt a fekete lelkit. - Na, így már jól van! - azt mondja a róka. - Most már mehetünk felkeresni, felkutatni a királykisasszonyt. Mentek szobáról szobára, teremről teremre, egyszer csak bényitottak abba a szobába, amelyikben szomorkodott a királykisasszony. - Jaj - felugrik a királykisasszony -, jaj, ember fia, hogy tudtál ide kerülni? Most már ha jön a hétfejű sárkány, vége az életednek. - Már az övének van vége, kisasszony, ne féljen - azt mondja. Akkor a nyakába ugrott a kisasszony: - Jaj, drága szabadítóm, kinek köszönhetem? Azt mondja: - Elébb a rókának, aztán nekem. Akkor odament a királykisasszony, megcirókálta a rókát, s hamar levette a nyakáról az aranyláncot és a rókának a nyakába tette. Akkor a vadászt is megsimogatta, megcsókolta és megköszönte a jóságát. Akkor a királykisasszonyt karon fogták, egyik felől a vadász, másik felől a két lábra állott róka, s így vitték ki a hétfejű sárkány várából. A jeges hegy alján már megdermedve várták a királyok és hercegek, mindenki, aki pályázott volna a királykisasszony kezire. Várta aztán meg főképpen az anyja. Hát mikor meglátta, hogy a jeges hegy lépcsőjén jönnek lefelé, s karonfogva hozzák a leányát, hát a királyné örömiben elájult. Mikor leérkeztek a hegyről, ölelték-csókolták a vadászt is, a rókát is s a leányukat is. Felültették őket a hintóba. Közbül, legközbül a rókát. Mentek hazafelé. A város véginél volt egy kocsma. Azt mondja a vadász, hogy ő le kell szálljon a kocsmánál, s várják meg, ha akarják, s ha nem, menjenek. Le is szállott a vadász, s a róka is leugrott, bémentek a kocsmába. Várják, várják a király és a felesége s a királykisasszony, de nem menyen. Pedig már neki ígérték a hegy alján, mihelyt leszállottak: ,,Tiéd a leányom!", és már a hercegek, királyok, mindenek tudták, hogy mihelyt hazaérkeznek, készülődnek az esküvőre. Hát a vőlegény elmaradt, nincsen sehol. Már az egész város teli volt avval a hangulattal, hogy egy vadász elkapta a királykisasszonyt s megszabadította a hétfejű sárkánytól. De aztán csak elékerült a kocsmából, s kezdett fogadást tenni egy nagy gróffal vagy herceggel, aki az is akarta volna elvenni a kisasszonyt. S fogadta, hogy mindenki elől elveszi a kisasszonyt, az övé lesz. Na, fogadtak egy acskó aranyban. Mondja már, hogy készül is - azt mondják - a lakodalom. - Nem baj! - azt mondja -, mert én legelébb eszek ebből a lakodalmas ételből. - Akkor súgott valamit a rókának, hogy menjen azonnal el a királyi udvarba, s mondja meg a királykisasszonynak, hogy küldjön a lakodalmas ennivalóból nekie. El is ment a róka, bésuhant a királyi udvarba, s odament a királykisasszonyhoz és megmondta az üzenetet. A királykisasszony hamar hívott egy daraboncot, megparancsolta neki, hogy menjen a róka után s vigye a dolgokat amiket ő küld. Akkor aztán az a herceg vagy király, mi volt, meg kellett adja az acskó aranyat. Akkor azt mondja a gróf: - Ez mégis lehetetlen! - Mit? Lehetetlen? Még abban is fogadok, ha akarod, hogy idehozatom a királykisasszonyt a róka hátán. Karonfogva viszen vissza engemet a saját esküvőmre. Na, akkor megint fogadott az a nagy herceg: - Azt már aztán igazán nem hiszem! Megint egy acskó aranyban fogadtak. Akkor súgott a rókának valamit, s a róka elment. Mikor elérkezett a királyi kastélyba, elsuhant mindenkinek a lába között,s odament a királykisasszonyhoz. Megmondta az üzenetet. S a királykisasszony egykettőre eljött a rókával, felült a hátára, s aztán egykettőre elérkeztek a kocsmába. Amikor aztán meglátta a herceg, hogy odaérkezett a királykisasszony s összeölelgetőzett a vadásszal meg összecsókolóztak, meg kellett adja a másik acskó aranyat is. A vadász már ment, ő sem volt szegény, vitte a sok aranypénzt. Mentek. S mikor beérkeztek a királyi palotába, papot hívtak, nagy lakomát csaptak, hét országra szóló lakodalom volt. Még a sánták is járták, ahogy tudták.