(MTI) - "Koestler Artúr hitetlen zsidó, de keményvonalas cionista, kommunista, antikommunista, a gondolatzsugorítás és a halálbüntetés ellenfele, (...) csavargó, újságíró, hatalmas sikerű regények szerzője, tudományfilozófus volt" - mondta Márton László író, az Arthur Koestler szülőházánál rendezett megemlékező ünnepségen.
A VI. kerületben, a Szív utca 16. szám alatti ház előtt mintegy ötven emlékező gyűlt össze.
A ház falán elhelyezett emléktáblánál koszorút helyezett el - a többi között - a Terézvárosi Önkormányzat nevében Rabin László alpolgármester, a Terror Háza Múzeum nevében Tallai Gábor programigazgató, a Terézvárosi Művelődési Közalapítvány és a kerületi szabaddemokraták képviselője.
Az 1905. szeptember 5-én született Arthur Koestler családjával 1919-ben hagyta el Magyarországot. Bécsben elektrotechnikát és pszichológiát tanult.
Egyetemi tanulmányait megszakítva, 1926-ban - cionistaként - kivándorolt Palesztinába. Ott születtek első riportjai, az iraki királlyal készített interjúja ismertté tette nevét.
1929-től Párizsban, majd Berlinben élt, 1931-ben a Német Kommunista Párt tagja lett. Ugyanabban az évben részt vett a Zeppelin léghajó északi-sarki expedíciójában.
1934 és 1939 között angol lexikonok munkatársa, titokban a párizsi antifasiszta központ aktivistája volt. A spanyol polgárháború idején eljutott Franco főhadiszállására és leleplezte a német-olasz katonai segítséget.
Később elfogták és halálra ítélték, száz napot töltött a siralomházban.
Ennek eredménye a Spanyol Testamentum című műve és szakítása a kommunista párttal. Végül nemzetközi tiltakozás szabadította ki. 1938-ban kilépett a kommunista pártból és élesen szembefordult a kommunizmussal.
A világhírt a Sötétség délben című könyve hozta meg számára 1945-ben. A második világháború után felveszi a brit állampolgárságot, három éven át Észak-Walesben él, majd fölváltva az Egyesült Államokban és Angliában. A kommunizmus és a sztálinizmus változatlanul foglalkoztatja, többek között A jógi és a komisszár (1945), A bukott Isten (1949), a Nyílvessző a végtelenbe (1951) és A láthatatlan írás (1954) című műveiben. Sokat ír, igen különböző műfajokban és témákban, szépirodalmi művei mellett természettudományos, filozófiai és pszichológiai érdeklődését is kamatoztatja.
1954 és 1956 között a halálbüntetés eltörléséért hadakozott. Az 1956-os magyar forradalom leverése után oroszlánrésze volt a bebörtönzött magyar írók megmentéséért küzdő nemzetközi mozgalomban.
Az író 1983-ban, gyógyíthatatlan betegsége tudatában, feleségével együtt lett öngyilkos Londonban.
