Április 5-én, csütörtökön délután 4 órakor lesz az Írók Boltjában (Bp. VI. Andrássy út 45.) Bán Zsófia: Esti iskola - olvasókönyv felnőtteknek című kötetének bemutatója. A könyvet Parti Nagy Lajos mutatja be, a szerzővel Mészáros Sándor, a könyvet megjelentető Kalligram Kiadó főszerkesztője beszélget. A bemutató házigazdája: Nagy Bernadette.
Részlet a könyvből:
"Most elmondom nektek, hogyan nem találkoztam Lesznai Annával.
Kimentem a kertbe, hogy megkapáljam a zöldségeket, a paradicsom meg a paprika elég jól néztek ki, főleg, hogy kezdetben nem volt itt semmi, de a saláta meg a káposzta, mit mondjak, siralmas állapotban voltak, nyulak vagy őzek vagy ki tudja, mik jártak rájuk, cafatos volt a levelük, félig meg voltak rágva mind, istenem, gondoltam, ezért dolgoztam ennyit, hogy egy röpke éjszaka alatt így tönkremenjen a munkám zöldsége, körülnéztem, hogy nem látok-e állatokat a környéken, vagy legalább nyomokat a földön, de semmi, kék volt az ég, szikrázóan, szinte fenyegetően sütött a nap, tűzött le egyenesen a fejem búbjára, a szalmakalapomat a házban felejtettem, körös-körül csend, csak a nyári mező zsibongása, de mégis volt valami megmagyarázhatatlan, rossz előérzetem, nem tudtam volna megfogalmazni sem az okát, sem a jellegét, csak ott kavargott a levegőben, mint valami túlsúlyos, fekete varjú, akit lefele húz a sűrű tollazata, biztos voltam benne, hogy ha elindulnék a mezőn egy levágott fület vagy ehhez hasonlót találnék a rekettyésben, hirtelen elém tárulna, mint valami titkos, szivárgó seb a föld felszínén, ehelyett inkább ismét szemügyre vettem a veteményesben keletkezett károkat, a tenyeremmel sildet formáztam, hogy védjem a szememet az erős fénytől, de még így is hunyorítanom kellett - és akkor.
Kimentem a kertbe, hogy megkapáljam a zöldségeket, a paradicsom meg a paprika elég jól néztek ki, főleg, hogy kezdetben nem volt itt semmi, de a saláta meg a káposzta, mit mondjak, siralmas állapotban voltak, nyulak vagy őzek vagy ki tudja, mik jártak rájuk, cafatos volt a levelük, félig meg voltak rágva mind, istenem, gondoltam, ezért dolgoztam ennyit, hogy egy röpke éjszaka alatt így tönkremenjen a munkám zöldsége, körülnéztem, hogy nem látok-e állatokat a környéken, vagy legalább nyomokat a földön, de semmi, kék volt az ég, szikrázóan, szinte fenyegetően sütött a nap, tűzött le egyenesen a fejem búbjára, a szalmakalapomat a házban felejtettem, körös-körül csend, csak a nyári mező zsibongása, de mégis volt valami megmagyarázhatatlan, rossz előérzetem, nem tudtam volna megfogalmazni sem az okát, sem a jellegét, csak ott kavargott a levegőben, mint valami túlsúlyos, fekete varjú, akit lefele húz a sűrű tollazata, biztos voltam benne, hogy ha elindulnék a mezőn egy levágott fület vagy ehhez hasonlót találnék a rekettyésben, hirtelen elém tárulna, mint valami titkos, szivárgó seb a föld felszínén, ehelyett inkább ismét szemügyre vettem a veteményesben keletkezett károkat, a tenyeremmel sildet formáztam, hogy védjem a szememet az erős fénytől, de még így is hunyorítanom kellett - és akkor.
Most elmondom nektek azt is, hogyan nem találkoztam Kaffka Margittal.
Kimentem a Nagykörútra, hogy vegyek egy spulni napsárga cérnát, életemben a színek úgy követik egymást, mint az évek, amit szépen befűznék a szerelmetes, új Singer varrógépembe, hogy végre beszegjem a zászlót, amit a női tagozatnak a hétvégi városligeti felvonulásra ígértem, holott olyan, éppen kedvemre való borongós idő volt, hogy legszívesebben Menyussal sakkoztam volna a Széchényi fürdő gőzölgő, melegvizes medencéjében, ahol mindig olyan megejtően bepárásodik a kerek, szarukeretes szemüvegének üvege, de a kötelesség az kötelesség, az ígéret meg ígéret, a politika az politika, a szerelem meg momentán nem jut eszembe, hogy mi, és amúgy is valamivel ki kell tölteni az időt, el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos, mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás, már messziről világított a Röltex bolt vidám, kékes-pirosas fénye, az autósok a megszokott módon gyilkolászták a gyalogosokat a zebrán, a villamosvezető pedig úgyszintén, a lehető leghétköznapibb módon csapta be az ajtót a szerelvény felé lélekszakadva loholó, reménybeli utasok csalódott orra előtt, mire is megszaporáztam a lépteimet, hogy azért ne menjen már el ezzel az egész délután, vettem egy Esti Hírlapot az újságosnál - és akkor.
Kimentem a Nagykörútra, hogy vegyek egy spulni napsárga cérnát, életemben a színek úgy követik egymást, mint az évek, amit szépen befűznék a szerelmetes, új Singer varrógépembe, hogy végre beszegjem a zászlót, amit a női tagozatnak a hétvégi városligeti felvonulásra ígértem, holott olyan, éppen kedvemre való borongós idő volt, hogy legszívesebben Menyussal sakkoztam volna a Széchényi fürdő gőzölgő, melegvizes medencéjében, ahol mindig olyan megejtően bepárásodik a kerek, szarukeretes szemüvegének üvege, de a kötelesség az kötelesség, az ígéret meg ígéret, a politika az politika, a szerelem meg momentán nem jut eszembe, hogy mi, és amúgy is valamivel ki kell tölteni az időt, el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos, mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás, már messziről világított a Röltex bolt vidám, kékes-pirosas fénye, az autósok a megszokott módon gyilkolászták a gyalogosokat a zebrán, a villamosvezető pedig úgyszintén, a lehető leghétköznapibb módon csapta be az ajtót a szerelvény felé lélekszakadva loholó, reménybeli utasok csalódott orra előtt, mire is megszaporáztam a lépteimet, hogy azért ne menjen már el ezzel az egész délután, vettem egy Esti Hírlapot az újságosnál - és akkor.
Most elmondom nektek azt is, hogyan nem találkoztam József Attilával.
Leszaladtam a Copacabanára egy kicist focizni a fiúkkal, pedig édesanyám figyelmeztetett, hogy nem lesz ennek jó vége, hogy állandóan a parton focizok a fiúkkal, nem veszi ki magát, úgymond, jól, mégiscsak úrilány volnék valahol, meg aztán a végén már egészen olyan leszek, mint egy fiú, ám ekkor mosolyogva hívtam fel édesanyám figyelmét arra, hogy mama, nézd, ha netán fiúvá változnék, akkor egyrészt olyan lennék, mint a rege a csodaszarvasról csak pont fordítva, másrészt pedig nem kéne tovább aggódnia afölött, hogy nem viselkedek úrilányhoz méltón, mert hiszen fiú lennék, tehát milyen nagyon is praktikus fordulat lenne, mire is édesanyám lekevert egy irdatlan pofont, és oda mész édes lányom ahová akarsz, én leveszem a kezemet rólad, mondta higgadtan, ami nem volt igaz, mert hisz épp akkor emelte rám, de hagyjuk a piszlicsáré részleteket, a lényeg az, hogy magasan állt már a nap a parti sétány felett, mikor átmentem az utcán, az apró, fekete-fehér kockakövek játékos hullámokat formáztak a járdán, a tájékozatlanabb látogatók innen értesülhettek arról, hogy elég csak felemelniük fejüket s tekintetüket, s máris eléjük tárul a parti homoksávon túl lustán terpeszkedő Atlanti óceán, a hullámok a bágyadt, késő délutáni fényben épp csak egy kicsit feltarajozódtak, de aztán, mintha mindegy volna, el is álltak ettől, és nyugodtan, szépen, ahogy a dél keresztje halad az égbolton, kiporoszkáltak a parthoz, s mint lelkes kis ebek nyaldosták a fürdőzők bokáját, eközben sietve lerúgtam lábamról Hawaiana márkájú gumipapucsomat a homokba, hisz focizni a parton mezítláb kell, úgy tűnt, már ki is van mind a két csapat, miután Edson is befutott, megint valami lövöldözésre hivatkozott a favelában, mindig ezzel jön, azt hiszi, van, aki ezt még beveszi, mindegy, meg volt neki bocsátva, mert ilyen szélsőjobb nincs még egy az egész parton, mondom, akár el is kezdhettük volna, csak még nem volt kisorsolva, hogy ki merre játszik, nappal szemben, ugye, bajosabb, ekkor Zezé feldobta az érmét, mindnyájan felnéztünk az égre, követve röppályáját, eközben a szemem sarkából, periférikusan láttam édesanyámat, amint az utca túloldalán kihajol az ablakon, és aggódva a partot kémleli - és akkor." (A teljes részlet a Lettre-ben)
Leszaladtam a Copacabanára egy kicist focizni a fiúkkal, pedig édesanyám figyelmeztetett, hogy nem lesz ennek jó vége, hogy állandóan a parton focizok a fiúkkal, nem veszi ki magát, úgymond, jól, mégiscsak úrilány volnék valahol, meg aztán a végén már egészen olyan leszek, mint egy fiú, ám ekkor mosolyogva hívtam fel édesanyám figyelmét arra, hogy mama, nézd, ha netán fiúvá változnék, akkor egyrészt olyan lennék, mint a rege a csodaszarvasról csak pont fordítva, másrészt pedig nem kéne tovább aggódnia afölött, hogy nem viselkedek úrilányhoz méltón, mert hiszen fiú lennék, tehát milyen nagyon is praktikus fordulat lenne, mire is édesanyám lekevert egy irdatlan pofont, és oda mész édes lányom ahová akarsz, én leveszem a kezemet rólad, mondta higgadtan, ami nem volt igaz, mert hisz épp akkor emelte rám, de hagyjuk a piszlicsáré részleteket, a lényeg az, hogy magasan állt már a nap a parti sétány felett, mikor átmentem az utcán, az apró, fekete-fehér kockakövek játékos hullámokat formáztak a járdán, a tájékozatlanabb látogatók innen értesülhettek arról, hogy elég csak felemelniük fejüket s tekintetüket, s máris eléjük tárul a parti homoksávon túl lustán terpeszkedő Atlanti óceán, a hullámok a bágyadt, késő délutáni fényben épp csak egy kicsit feltarajozódtak, de aztán, mintha mindegy volna, el is álltak ettől, és nyugodtan, szépen, ahogy a dél keresztje halad az égbolton, kiporoszkáltak a parthoz, s mint lelkes kis ebek nyaldosták a fürdőzők bokáját, eközben sietve lerúgtam lábamról Hawaiana márkájú gumipapucsomat a homokba, hisz focizni a parton mezítláb kell, úgy tűnt, már ki is van mind a két csapat, miután Edson is befutott, megint valami lövöldözésre hivatkozott a favelában, mindig ezzel jön, azt hiszi, van, aki ezt még beveszi, mindegy, meg volt neki bocsátva, mert ilyen szélsőjobb nincs még egy az egész parton, mondom, akár el is kezdhettük volna, csak még nem volt kisorsolva, hogy ki merre játszik, nappal szemben, ugye, bajosabb, ekkor Zezé feldobta az érmét, mindnyájan felnéztünk az égre, követve röppályáját, eközben a szemem sarkából, periférikusan láttam édesanyámat, amint az utca túloldalán kihajol az ablakon, és aggódva a partot kémleli - és akkor." (A teljes részlet a Lettre-ben)
