Mesét mondok nektek a nyulacskáról meg a harangocskáról. Volt egyszer egy nyulacska s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben; addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában: "Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat!" Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik. Alszik, alszik a nyulacska, s hát, amikor fölébred, nézi, nézi a bokrot: volt bokor, nincs bokor. A kicsi bokorból olyan magas fa lett, amíg aludt, hogy alig látott a tetejébe. De jó, hogy oda fellátott, mert éppen ott lógott a fának a legfelső ágán - a szépen szóló harangocska. Felszól a nyulacska: - Hallod-e, te szépen szóló harangocska, gyere le! - Nem megyek én! Minek tettél a bokor ágára? Megharagszik a nyulacska, mondja a fának: - Fa! Add ide az én szépen szóló harangocskámat! - Nem adom biz én! - Nem adod-e? Megállj csak, mindjárt visszaadod! Szaladott a baltához, s kérte: - Balta, vágd ki a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat. - Nem vágom biz én! Van nekem egyéb, amit vágjak! - Nem vágod-e? Megállj csak, mindjárt kivágod! Szaladott a köszörűkőhöz, s kérte: - Köszörűkő, köszörüld meg a baltát; balta nem vágja le a fát, s fa nem adja vissza az én szépen szóló harangocskámat. - Nem köszörülöm biz én! - Nem-e? Mindjárt köszörülöd te! Szaladott a vízhez. - Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megköszörülni a baltát; balta nem akarja kivágnia a fát; fa nem akarja visszaadni az én szépen szóló harangocskámat. Mondotta a víz: - Bizony nem hajtom én a köszörűkövet, van nekem, amit hajtsak, elég! Továbbfutott a szegény nyulacska, szólítja a bikát: - Bika, idd meg a vizet; víz nem akarja hajtani a köszörűkövet; köszörűkő nem akarja megélezni a baltát; balta nem akarja levágni a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat. Mondotta a bika: - Nem iszom biz én! Ittam én már vizet eleget! Hej, megharagudott a szegény nyulacska, szaladott a vadászhoz. - Vadász, lődd meg a bikát, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat. Mondotta a vadász: - Mit gondolsz, nyulacska, csak nem lövök bikát! Továbbfutott a nyulacska nagy búsan, s találkozott az egérrel. - Egér, csípd meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja meg a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat. - Nem csípem biz én! - No megállj! - mondotta a nyulacska. - Mindjárt elpanaszollak a macskának! Szaladott a macskához, s kérte szépen könyörögve: - Macskám, macskám, édes macskám, fogd el az egeret! Lásd, egér nem csípi meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja meg a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat. Mondotta a macska: - Elfogom én jó szívvel, csak hozzál nekem tejet! Továbbszalad a szegény nyulacska, találkozik a tehénnel. - Tehén, adj nekem tejet! Tejet adok macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nekem szépen szóló harangocskámat. Mondotta a tehém: - Adok én jó szívvel, csak előbb hozz füvet! Szaladott a nyulacska a kaszáshoz. - Kaszás, adj nekem füvet! Füvet adom tehénnek; tehén nekem tejet ad, tejed adom macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nékem szépen szóló harangocskámat. Megsajnálta a kaszás a szegény nyulacskát, vágott neki füvecskét, s vitte nagy örömmel a tehénnek. Tehén megette a füvecskét, s adott mindjárt tejecskét a nyulacskának. Tejecskét vitte macskának, macska megitta, s uccu neki, mindjárt megfogta az egeret. Egér megcsípte a vadász lába szárát; vadász meglőtte a bikát; bika megitta a vizet; víz hajtotta a köszörűkövet; köszörűkő élesre fente a baltát, balta levágta a fát; fa mindjárt visszaadta a nyulacskának a szépen szóló harangocskát. De bezzeg mindjárt felkötötte a nyakára: giling-galang - szólt a harangocska. Többet soha le sem oldotta a nyulacska. Aki nem hiszi, járjon utána!
