A világ egyetlen Melegmúzeumában szeptember 5-ig látható a nagy író halálának 50. évfordulója alkalmából összeállított anyag, amely az irodalmi Nobel-díjas életének egy nem rejtegetett, de reflektorfénybe sem állított szeletével foglalkozik: homoszexualitásával.
Az író vonzalmát saját neme iránt nem élte ki, hanem, úgymond, szublimálta, műveiben oldotta fel. A berlini Melegmúzeum ezért is választotta "a homoszexualitás, mint kulturális teljesítmény" mottót, s ezért is nevezi Mann-t az egyik meghatározás nem melegnek, de "mindenesetre homofilnek, aki elzárkózott a homoszexuális életvitel profán bugyrai elől".
Thomas Mann gyengéjéről környezetében mindenki tudott, felesége, Katja és hat gyermeke is. A hat gyerek közül három - Klaus, Golo, Erika - homoszexuális volt, többé-kevésbé nyíltan vállalták is azt, s ennek megfelelően éltek. Thomas Mann azonban azt vallotta, hogy egy művésznek, ha valóban az akar lenni, "egyáltalán nincs joga az életre", nem élhet normális halandóként. Hermann Kurzke, az egyik Mann-életrajz szerzője szerint "nem jött volna létre ez az életmű, ha Thomas Mann szabad folyást engedett volna csinos pincérfiúk iránt érzett szenvedélyének".
Az egyik pincérfiút Franz Westermeiernek hívták és a zürichi Grand Hotel Dolderben dolgozott, ez a fellobbanás már élete alkonyán érte Thomas Mannt. Első szerelme iskolatársa, Armin Martens volt, akiről a Tonio Kröger Hans Hansenét mintázta. Gimnazista társa, Williram Timpe A varázshegyben Pribislav Hippeként bukkan fel, Paul Ehrenberg pedig Rudi Schwerdtfegerként a Doktor Faustusban.
Mann naplója szerint a legnyíltabb az Egy szélhámos vallomásaiban volt, de tapasztalatait a Halál Velencében Aschenbach figurájának megalkotásakor is felhasználta. A Halál Velencéből, Mahler zenéjére, Luchino Visconti készített filmet Dirk Bogarde főszereplésével. A kiállításon egy egész termet töltenek meg a Mann-művekből készült filmek kockái. Maga az író idegenkedett a filmes műfajtól.
Az egyik falon kortársak és később születettek méltató, vagy gúnyolódó, csipkelődő, gyűlölködő sorai olvashatók, köztük Günter Grass, egy másik német irodalmi Nobel-díjas feljegyzése: "Ma olvasom, hogy miként köszörülik a nyelvüket Thomas Mannon. A középszer hihetetlen arcátlansága ez, a középszer terror-rezsimje, amely kedvét leli abban, hogy egy nagy írót botrányhős nagyságra zsugorítson".
