 |
Leányregény és realitás
Beszélgetés Adamkó Fannival, az Exeregy írójával
Adamkó Fanni: író, szerkesztő, drámapedagógus, rendező, rendszerszervező. A JPTE - Bölcsészettudományi kar - művelődésszervező szakát végezte. Dolgozott a Pesti Estnél rovatvezető-szerkesztőként, a Relax.hu és Goldencity c. Internetes magazinban. Kritikákat, interjúkat és ajánlókat ír film-, színház-, könyv- és szórakozás témakörökben.
A Független Színpad III. drámapedagógia-tanára, szervezője volt, A 7Főszín Társulat stúdióvezető-drámapedagógusa és szervezője, 2004-ben A Móri Színház Alkotótábor éves nyári kurzusának szervezője és tanára. 2005-ben jelent meg Exeregy című regénye a Noran kiadónál.
- A drámapedagógusról az átlagolvasó elképzelése a következő: szemüveges, szigorúan néz ki mögüle, a haja félhosszú, kopogó félcipőben jár, mindent tud a drámáról Moliere-től Shakespeare-n és Görgey Gáboron át Háy Jánosig. Délelőtt előadásokat tart, délután beül a félkész XXI. század lehetőségei című korszakos tanulmányába, este felkerekedik, megnéz egy előadást, éjszaka jegyzetet ír róla, ledől, másnap kezdődik minden a rend szerint. Rosszabb, mint egy magyartanár. Ezzel szemben mit mutat a drámapedagógus mindennapja?
- A drámapedagógusok nagyok kedves, játékos emberek a szigorúnak tűnő elnevezés ellenére, a drámapedagógia tele van játékkal és szeretettel. A nélkül nem is lehet csinálni. Drámapedagógusnak születni kell, és soha nem lehet abbahagyni, legfeljebb szüneteltetni. Most felkérés híján én is ezt teszem, maximum a közeli ismerőseimet drámapedagógizálom. Úgy alakult, hogy úgynevezett "aktív munkanélküli" lettem, ami azt jelenti, hogy próbálkozom, alig élek meg, és közben várom, hogy rám találjon az igazi megbízatás. Tehát az aktív tanítás most hiányzik az életemből, csak a nyaranta megrendezendő Móri Színházi Alkotótáborban tanítok és rendezek előadást. Ezen kívül egy magazin oldalain lehet olvasni a filmkritikáimat, már amikor lehet, mert mostanában ott is elég kevés feladatot kapok. Sokkal kevesebbet, mint amennyit elbírnék, és tized annyit sem, hogy meg lehessen élni belőle. Így egy szintén kevésbé jövedelmező, kevésbé magasztos kényszerpályán vagyok. Nem tudom miért alakul ilyen szerencsétlenül a pályám. Elkerülnek az igazi feladatok, azok a hivatásszerű munkák, amikért érdemes lenne rokkanásig dolgozni. Drámapedagógia, színházi társulat, újságírás, szerkesztés, rendezvényszervezés valahonnan csak jön a nagy egymásra találás, és akkor végre kifizetem az elmaradt számlákat is. tovább
Adamkó Fanni Exeregy
|
