Irodalom és ökológia avagy Bevezetés az ökokritikába címmel rendeznek vitafórumot május 18-án, este hattól a Nyitott Műhelyben (XII. kerület, Ráth György utca 4).
Hogyan vizsgáljuk az irodalmi műveket ökologikus szemszögből? Vita egy mindössze egy-két évtizedes múltra visszatekintő, Magyarországon még alig-alig ismert irányzatról. Beszélgetőpartnerek: Devescovi Balázs irodalomtörténész és Horgas Judit, a Liget szerkesztője. Vitavezető: Takács-Sánta András A belépés díjtalan.
Részlet Devescovi Balázs A falu jegyzője tájszemlélete c. írásából
"Az ökokritika az 1980-as évek közepén az Amerikai Egyesült Államokban a bölcsészettudományok között új interdiszciplináris tudományágként jelentkezett, majd az 1990-es években megkezdte az intézményesüléshez vezető útját. Létrejötte - utólag - korántsem mondható meglepőnek: olyan rést töltött be, amely az addigi elméleti, társadalmi és nem utolsósorban környezeti változásokat tekintve várható volt. A környezeti gondok jeleinek és következményeinek egyre nyilvánvalóbb és cáfolhatatlanabb bizonyítékainak a hétköznapi gondolkodásában is egyre növekvő térnyerésével egy időben (és a feminista irodalomtudomány megerősödését követően) önként adódott: az irodalmi alkotások geocentrikus szemszögből is olvashatók. Számos olyan 'zöld' beállítottságú és irodalomtudománnyal foglalkozó egyetemi tanár és kutató tűnt fel, aki úgy érezte, hogy két, egymással összeegyeztethetetlen világban kell tevékenykednie, és hogy két, egymástól radikálisan eltérő élete van: egy a tudományban, elméleti kérdésekkel, és egy a természetben, környezeti problémákkal töltött. A mélyökológia és az irodalomtudomány érdeklődésének metszetében kialakuló új tudományág neve ökokritika, ökológiai irodalomtudomány, "zöldkritika", esetleg (Christopher Cokinos önironikus átnevezésével élve) komposztstrukturalizmus lett.
C. B. Glotfelty az első ilyen jellegű válogatás, az 1996-ban megjelent The Ecocriticism Reader bevezetőjében legelemibb definícióként "az irodalom és a fizikai természet kapcsolatának tanulmányozását" javasolja. "Miként a feminista irodalomtudomány nemi szempontból tudatos perspektívából elemzi a nyelvet és az irodalmat, miként a marxista irodalomtudomány az előállítás módjainak tudatosságát és a gazdasági osztályokat szállítja saját olvasatához, az ökológiai irodalomtudomány Föld-központú közelítésmódot alkalmaz az irodalom tanulmányozásához." Heise kissé tágabb megfogalmazásában "az ökokritika azt a szerepet elemzi, amit egy kulturális közösség képzeletében a természeti környezet játszik egy adott történelmi pillanatban, elmagyarázza, hogyan definiálják a ťtermészetŤ fogalmát, milyen értékeket rendelnek hozzá, vagy zárnak ki belőle és miért, illetve elmondja az ember és a természet közötti kapcsolat ábrázolásának útját." (A teljes cikk ITT.)
