Az a bizonyos másfeledik

Irodalom


kemenyistvan_zappacafe_kemenyistvan_horvathcsaba_bytsd-3.jpg
Kemény István és Horváth Csaba
 
Az a gyerek, akit nem ijesztgettek legalább egyszer halálra, az edzetlen lesz az életre - egyebek mellett erre is fény derült az ÚjNautilus irodalmi és kulturális portál estjén, amelyet a Zappa Cafféban rendeztek meg november 10-én. Az este vendégeként Kemény István költő, író avatta be hallgatóságát legújabb regényének, a Kedves Ismeretlennek rejtelmeibe.
 
Az író csak "másfeledik"-ként emlegeti új művét, mivel szerinte első regénye, Az ellenség művészete csupán "félregényként" aposztrofálható. A köztudatban alapvetően költőként élő Kemény a próza kapcsán elmondta, most már egyre inkább szeretne regényt írni, és ez egyre reménytelenebb, ahogy múlnak az évek.
 
A legújabb regény egyik fontos helyszíne, momentuma a könyvtár: ahogy a beszélgetést vezető Horváth Csaba irodalomtörténész fogalmaz, az említett helyszín "szellemi konstrukció, üveggyöngy-játék" a műben. Kemény István elmondta: néhány hónapig dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban, többek közt innen is merít, emellett a könyv mint kiveszőben lévő tárgy is foglalkoztatja.
 
 
A beszélgetésen elhangzik a nemzedéki regény fogalma, amellyel sokan azonosítják a szerző írását, ő azonban meglehetősen ódzkodik attól, hogy e skatulyába passzírozzák a művét. Szerinte a "nemzedéki" kifejezés valamiféle felmentés érzetét kelti egy adott nemzedékbe nem tartozókra vonatkozóan. Horváth Csaba úgy gondolja, "zseniális illúziók" sorjáznak a regényben - ez talán összefüggésben áll azzal, hogy tulajdonképpen "a közös illúzió tesz nemzedékké egy nemzedéket" - véli.
 
Az est fénypontja Kemény István felolvasása, amellyel kollektív jókedvet generál a közönség körében. Az "ördögtől megszállt" Patai spontán horrort mesél egy néhány éves kislánynak, miközben a kis Emma nagyapja ölében ül - a beágyazott rémsztori pedig valósággal az Utas és holdvilág című Szerb-regény helyenként sejtelmes atmoszféráját idézi elénk. Nem véletlen, hogy van, aki az utóbbi műhöz hasonlítja a Kedves Ismeretlent - bár hasonlítgatások helyett érdemes inkább a szerző eredeti, egyszerre humoros és melankolikus hangját, művének kivételes sokrétűségét észrevenni.