(MTI) - "A könyv megírása több mint egy évig tartott, de természetesen mindazok a tapasztalatok benne vannak, amelyeket az elmúlt húsz évben Magyarországon szereztem" - mondta Bob Dent az új könyve kapcsán. A nemzetközileg is elismert szerző számos beszámolót, könyvet készített már Magyarországról, tavaly jelentette meg például a Magyarország kívülről, belülről című könyvét, illetve 2006-ban egy 1956-os bédekkerrel lepte meg az olvasóközönséget; Budapest 1956. A dráma színterei. Mi történt? Hol? Miért? - című kötetben a forradalmat rekonstruálja számos, gyakran egymásnak ellentmondó beszámolók alapján.
"A Mesélő szobrok első felében híres személyiségek szobrait vizsgálom, különválasztva a politikusokét és a művészekét. Külön-külön fejezeteket kaptak a tematikus szobrok, ebben a török időktől a Dózsa Györgyön át a második világháborúig veszem sorra például a háborús tematikájú szobrokat. Külön foglalkozom a holokauszt és az 1956-os forradalom emlékét őrző alkotásokkal, valamint a szocialista realista szobrokkal. A könyv utolsó fejezete pedig azokról a műalkotásokról szól, amelyek egyik kategóriába sem fértek bele" - mondta el Bob Dent az M. Nagy Miklós fordításában megjelent 330 oldalas kötetről
"Meglehetősen széles merítésre vállalkoztam, azokat a szobrokat is bemutatom, amelyek például központi helyük miatt jól ismertek, és a teljesen ismeretleneket is" - tette hozzá a szerző, aki minden alkotást személyesen is felkeresett. "Beutaztam egész Budapestet, Adyligettől Csepelig, Újpesttől Rákoscsabáig" - mesélte Bob Dent, akinek ennek ellenére sincsen "kedvenc" köztéri alkotása.
"Kedvenc szobrom ugyan nincs, de vannak kedvenc történeteim" - tette hozzá. Az egyik ilyen például a Kossuth téri Kossuth Lajos-szoborcsoporthoz kapcsolódik. "Az eredeti alkotást az 1920-as évek végén állították fel. Hasonlított a mostanihoz, hiszen annak is a Kossuth magasodott a közepén, viszont körülötte a reformkor nagy alakjai, például Széchenyi István, Deák Ferenc, Batthyány Lajos álltak. Mindnyájan maguk elé néztek a földre, mutatva a forradalom bukása felett érzett bánatukat". A szobrokat aztán az ötvenes évek elején eltávolították, és a szocialista realizmus szabályaihoz mérten újat készítettek". (Az eltávolított alkotások ma dombvári szoborparkban láthatók.) "Kossuth, mint teszi azt Lenin is, felemelt karra mutat a jövőbe. Ezt az alkotást koszorúzzák meg a miniszterek, pártok a rendszerváltás óta minden évben" - magyarázta Bob Dent, aki szerint nagyon tanulságosak a Raoul Wallenberg-szobrok kálváriájához kapcsolódó történetek is.
A szerző elmondta, sokszor a szobrok többet elárulnak a politikai környezetről, a "megrendelőről", mint magáról az ábrázolt személyről. "A vizsgált alkotásoknál például olyan kérdésekre kerestem a választ, mint hogy ki rendelte meg a munkát, miért, ki volt a szobrász, miért épp oda került, eltávolították-e, és ha igen, akkor amikor visszakerült, megváltozott-e?" - tette hozzá Bob Dent, aki elárulta azt is, ő kinek állítana szobrot Budapesten.
"Ha lenne hozzá pénzem - és a politikai konszenzust is sikerülne megteremteni hozzá - én Schwimmer Rózsikának (Bédy-Schwimmer Rózsa) állítatnék szobrot. Tudom, senki sem ismeri az ő nevét, noha illene. Nagyon izgalmas személyiség volt, feminista és pacifista, ráadásul ő volt Károlyi Mihály egyik nagykövete. Ő volt az első női nagykövet, és nem az orosz Alexandra Kollontaj!" - tette hozzá. Bod Dent felidézte, hogy miután Schwimmer Rózsika a Horthy-korszakban politikai üldöztetésnek lett kitéve, az Egyesült Államokba emigrált, de soha nem volt hajlandó felvenni az amerikai állampolgárságot. "1947-ben Nobel-békedíjra is jelölték, de sajnos meghalt, mielőtt megkaphatta volna" - tette hozzá a szerző.
