A Költőhöz

I.

Íme hát lassan majd jócskán

a te halálodat is túlélve

ócska másvilági postán

üzenj e fáradt vidékre

Mert meglelt engem is a bánat

mint én egy elhagyott hazát

nem kívánok magamnak se másnak

ha majd a túlvilágra ásnak

lelkesebb lelket örökebb éjszakát

II.

Izgatószerem volt mindig is

de közönyébe én is belebuktam

hány és hány típusú találkozások

melyeket magamnak hazudtam

Naponta némi halálgyakorlat

most kitalált isteneken a sor

ízlések és közönyök lakolnak

és az eszme úgyis eltipor

Lassan ősz

Lassan ősz lesz jönnek a hétközök

lassan sző a három gonosz asszony

egy aiónnyit még hogy elhalasszon

(nektárt iszom vért köpök)

vándorlelkem mit nyer e kalandon

ha kedden mond csütörtököt

bár sejti az égi - tündököt

(gyermekkori fények stb. tavasz-nyom)

már-már ember egy Illés-szekéren

kigyógyító csöppnyi távolok

volt napjaim tűntét bemérem

ha lassú ősz rólad álmodok

híg csodák patakzanak éppen

(de csak sziklából ó kárhozott))