Bródy Sándor

   Aki el kívánja rontani nyári jókedvét, és kevésbé szerencsés, mint én, bontsa le a lakást, festessen, burkoltasson. Ne legyen helye a nap alatt, amíg az egész le nem bonyolódik, és újra fel nem építette magának, ahogyan az asszony parancsolja. Ezt öreg házasságokban úgy nevezik: közös akarat, közös szándék, de ez tévedés, öreg házasságokban ritkán van közös akarat. Asszonyi akarat van, slussz. Erről ne nyissunk vitaestet.
   
   Az én nyári jókedvem kétség nélkül úgy indult, el lesz rontva, mert mindent megadott hozzá az Úr: az asszonyi erő a lakás lerombolásához, a megszokott stratégiai pontok felszámolásához (mondjuk az Olvasókört nem tudta lebontani, ahhoz kevés a hatósugara, hehe). De számítógép, szék, tévéfotel, könyvespolc, cd-rekesz nincs. Se ágy, se függöny,se reluxa, amivel a reggeli verőfény támadását verem vissza.
   Amikor a lakás szét vagyon szedve, az ember, aki amúgy se mindig tudja a helyét a világban, megzavarodik. Fogalma nincs, mi legyen, meddig tart, és amikor visszatér az eredetbe, megtalálja-e azt a kiült, kitaposott pozíciót, amiben olyan jól elvolt, amíg a lakást egy fékezhetetlen erő lakhatatlanná nem tette.
   
   Tehát minden kész, hogy a szegény ember napi formájából kirántva hátában érezze az apokalipszis hat lovasa bűzös leheletét, (ha költői akarok lenni - nem akarok.) De van utolsó szalmaszál. Vén róka mindig talál utolsó szalmaszálat, hogy túlélje a borzalmakat.
   Amikor a könyvek költöznek a pincébe, a lakás hőmérséklete hozzávetőlegesen ötven fokra emelkedik. Mert miért ne. Ami fekete-afrikainak semmiség, sőt élvezi, negyvenöt fokban talán fázik. Mérsékeltövi fehér ember berogy tőle. Agya egyik féltekéje működőképes, s a féltekéhez tartozó szem, de abba meg belefolyik az izzadtság. Persze nem adtam meg magam az elemek hatalmának, nem hagytam magam elernyeszteni (vagy miképpen is mondják), odakoncentráltam a szállítás alatt lévő könyvekre. Legalább ennyi örömöm legyen az egészből. Miért is, hiszen könyv van, könyv padozattól a plafonig, akkor hát miért kellett ilyen rettentően koncentrálni az ötven fokban?
   Igen, igen. Úgy is van: a sikerélmény miatt.
   Egy plafonig tartó könyvespolc valamennyi könyvét (tehát eltűnt, elveszett, ötszörös teljes átvizsgálás után is takarásban maradt) a polctulajdonos két esetben látja, veszi kézbe. Az első, amikor ledől-leszakad a polc, elunta a terhelést. A másik a festés. harmadik eset nincs, bár a válással összekapcsolt költözés hozzácsapható volna harmadik tételként, de a válással összekapcsolt költözés esetében a könyv elhanyagolható tényező. Az ember (vagy az asszony) ezesetben arra koncentrál, nehogy hátába kapjon egy kenyérvágó kést (asszony esetében, ha ő lép le egy új bikával: nehogy kapjon egy zúgó tarkóst). A könyvek, még a legkedvesebb sorozatok is nagy ívben leszarva. Ami érthető abban a lelkiállapotban. A tapogatódzó és egyeztető tárgyalások csak a következő futamban kezdődnek, mármint szükség volna erre vagy arra a kötetre etc.
   

   Én viszont felismerve a második tétel soha vissza nem térő lehetőségét egyesével vettem kézbe valamennyi könyvet. És találtam is olyat, ugye a figyelem és szorgalom, a periferikus látómező kiélesítése, meg ilyenek, amit már húsz éve kerestem. Egy réges-régi Bródy Sándort, Az Ezüst Kecskét. (Pallas irodalmi és Nyomdai Rt., 1898.) Két fel-felmerülő miatt próbáltam régebben is kihalászni a könyvtengerből Bródyt. Az egyik mert szeretem a régi könyvek árát, és valami forinttal alulpreferált időszakban meglátogattam volna vele a Kossuth Lajos utcai antikváriumot. Régebben szent szenvedéllyel, forintot nem sajnálva, manapság távolságtartóbban, annyira megugrott az áruk. A másik, mert újra felbukkant a magyar irodalmi életben egy Brody. Alexander, az unoka.
   És a nem elhanyagolható harmadik, mert sokkal többet olvastam Bródyról, mint Bródytól. A szakértők kivételével minden irodalombarát így lehet ezzel.
   Tudok ezt-azt róla. Tudom például, hogy Egerben születik 1863. július 23-án, hogy gyerek még mikor szabó apja tönkremegy és meghal. Tudom, hogy az öreg elsősorban Úr, a Kaszinó tagja, és csak azután kereskedő, nem mellesleg hódító férfi. Az apai örökség számottevő mégis: pengőszázezrek helyett fizimiskáját és természetét örökli. Meg a focicsapatnyi testvérhadat, + tartalékok (13 testvér).
   
   Bródy élete azzal, hogy az öreg halála után Pestre költöznek, megváltozik. "Kimondhatatlan bátorság fogta el olykor a lelkemet, úr, ismert, irigyelt, gazdag, híres úr akarok lenni e rám se hederítő tömegben... akarok, akarom, s az leszek!"
   Tudom, a színészettel próbálkozik előbb. Később Gyulán újságíró, itt jelenik meg az első kötete, a Nyomor. Ezután újra Pest, állás Magyar Hírlapnál. Tudom, három évre elakad Erdélyben egy színésznőnél, akinek gyereket csinál (Hunyady Sándort), közben itthon gyerekek, asszony. Miután a színésznő meghal, felkerekedik, elutazik Kolozsvárra, kézen fogja a fiúcskát, hazaviszi, bejelenti a többi gyereknek (az asszonynak), ez a fiú a testvéretek, szeressétek (kíváncsi volnék, egy mai asszony, pl. az enyém, mit szólna hasonló bejelentéshez a megváltozott világban).
   
   A három kolozsvári év után visszatér a Magyar Hírlaphoz. Tudom, hogy Bródy nagy játékos, kártya, lóverseny. Szeretői elsősorban asszonyok: színésznők, elfelejtett költőnők, polgárasszonyok, cselédek, hercegnők és hercegnék. Nagy kujon, írói, színikritikusi, szerkesztői vonzereje mellett a kor legkáprázatosabb és legdivatosabb bakjai közé tartozik, mondták a nők, akik mindig jobban tudják.
   

   Tudom, hogy egyedül írja és adja ki a Fehér könyv c. folyóiratot (mint Németh László harminc évvel később a Tanút). Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával közösen szerkeszti a Jövendőt, a Nyugat szellemi apját. Cikkeivel részt vesz a kor politikai csatározásaiban. Tudom, hogy 1904 őszén anyagi és szerelmi összeomlást követően öngyilkos, de túléli. Tudom, hogy a századfordulón, a legnagyobb hatású író Bródy Sándor. Publicisztikája Adyt, regényírása Móriczot, Krúdyt, a színművei Molnár Ferencet, Szomory Dezsőt okítják a szakmára. Tehát forradalmi, rendszereket megújító figura. Az utána következő nemzedék legkülönbféle hangvétele, hangütése közvetlenül vagy közvetve Bródyra Sándorra vezethető vissza, írja az irodalomtörténet. Manapság úgy hangzik: a teljes Nyugat-garnitúra Bródy köpenyéből bújik elő. Tudok ilyesféléket. Érdekes. Ráadásul ismerem a noran kiadta Krúdy-Bródy kötetet, tudom, hogy Földes Anna (Így élt sorozat) írt egy Bródy Sándort. Ismerem, olvastam, de alig emlékszem valamire Laczkó András könyvére az Arcok és vallomások sorozatból, és felmerül, ugyan mire is valók ezek a memoárok. Nem tudni.
   És a többi, és a többi. Az ember, aki régen rongálja a szemét mindenféle magyar és nem magyar, kortárs és a kortársat megelőző irodalommal, elég sdokat tud, ha megerőlteti magát. Csak azt nem, ha szinte minden leírt mondat irodalmi előzménye Bródy, miért nem olvasunk Bródyt.
   *
   A felszámolt lakás romjai alól Marótra menekülve úgy gondoltam, megér egy körkérdést, ki mennyit tud Bródy Sándorról. Igaz, nyár, igaz, nyaralás, igaz, a nyaraló elengedi magát, nem érdekli semmi, ami irodalom és profán művészet. Igaz, ez mind igaz.

   
   Három kérdés. Ha az elsőre - Kicsoda Bródy Sándor? - nem válaszol, a második és harmadik kérdés elmarad. Tizenöt ifjú és kevésbé ifjú hölgyet/urat kérdeztem. Igaz, napfényben fürdő kocsma és sörök (előtte, közben unicumok - én nem, rám huszonöt fok fölött szigorú absztinencia szabva orvosilag), legyek a dinnyén, szúnyogok a szélárnyékban, az idő nem kedvez a nehézsúlyú irodalomnak tehát, de mégis túlzás, hogy a második és harmadik kérdés egyszer se hangzik el. Bár a vége felé úgy nézett ki, van esély. A hölgy homlokát ráncolva tűnődött, "egy pillanat, várjál csak!", mondta: "Bródy Sándor utca öt, hét? Ő az?"
   Igen. Ő bizony.
   
   Egyszer majd megkörkérdem Babitsot, Gyurkovicsot, Tandori Dezsőt is. Elég, ha valaki minden negyedik faluban Babits utca, vagy naponta százszor elhangzik: Bródy Sándor utca öt, hét. Lehet. Minden lehet. Ez szép az irodalomban.