Látomás

Hull a gesztenye,

csípős vesszejével

erre jár az ősz.

Futnék,

de a hold

egy tócsa tükörén

eltapos.

Árnyék vagyok.

Platón végzet-álma

A püthagoraszi merőleges zugok

az átfogók a befogók

és a felelőtlen tompa élek

melyeket beszőtt fürge pók

s a thaleszi hideg ablak-ívek

és lebegő füst-körök

között élek

lehetetlen térben

ahol a kozmosz örök

IDEÁIT magába zárja:

ez Platón végzet-álma

A gömbből nincs kiút

a fény sem törhet

rajta át

s benne az IDŐ

seholba csörtet

s az álom pantomim-koboldja

a szem mögé fut

és sötét fátylait kibontva

őrzi a teremtés mítoszát

ISTEN lelke abszolút

s mindent betölt

és úgy ragyog

az ideák piramis-csúcsain

mint nap szemén a gyöngy