Bulgakov tizenkét éven át, haláláig dolgozott A Mester és Margaritán, miközben nem csupán azzal volt tisztában, hogy élete főművén, a nagy regényen dolgozik, hanem hogy a sztálini Szovjetunióban esélye sincs arra, hogy a könyv megjelenjen. A hatvanas évek végén kiadott zseniális mű több változatát is megsemmisítette, miközben a ránk hagyott harmadikat sem tekintette véglegesnek.
A mű szamizdatban korábban is elterjedt, léteztek töredék-fordítások is, ám az első ?rendes? kiadásból is kihúztak néhány kellemetlen részt az egykori Szovjetunió gondos cenzorai (volt mit, gondoljunk csak a bürokráciát kifigurázó részletekre). A Nagy Könyv június 11-ei tévéadásában Lator László író-szerkesztő-tanár elmesélte, hogy hazánkban jelent meg először a teljes, ?cenzúrátlanított? változat, hiszen egyik szerkesztőtársa igen jó barátságban volt a szerzővel és feleségével ? utóbbi pedig eljuttatta hozzá a mű eredeti, gépelt változatát; ebből dolgozott a fordító, Szőllősy Klára.
Így élt Bulgakov
Moszkvában született 1891. május 14-én, eleinte újságíróként dolgozott, szellemes, gyakran szatirikus publikációkat írt, miközben egyre közelebb került a színház világához. Ekkor már regényei is kezdtek megjelenni. Pechjére, de talán nem alaptalanul a Moliere című történelmi drámájában megformált önkényuralmat megtestesítő király alakjában a hatalom Sztálin paródiáját vélte felismerni ? ez a felismerés kerékbe is törte írói karrierjét. Élete végéig nem írhatott olyan drámát, melynek nyilvános bemutatását engedélyezték volna. Sőt rendező sem lehetett sehol ? 49 éves korában bekövetkezett haláláig abból tartotta fenn magát, hogy segédrendező volt a Művész Színházban.
A mestermű megjelenését nem is érte meg, hiszen 1966-67-ben jelent meg először egy szovjet folyóiratban. A siker páratlan volt, szinte egymást érték a kiadások, és alig egy évtized alatt világszerte ismertté vált. Nemcsak az irodalom vájt fülű értői, de a szélesebb közönség is mohón olvasta, mert egyszerre volt esztétikai csemege, tudós értelmezések tárgya és népszerű bestseller.
Ahány kritikus, annyi értelmezés
Ahány kritikus, szinte ugyanannyi értelmezés olvasható a műről. Egyesek szerint - a címből következtetve - az író önéletrajzi vonásokkal felruházott Mestere és szerelme, Margarita története áll a középpontban. Mások szerint a harmincas évek Moszkvájának groteszk leírása, de olyan is akad, ki Ponczius Pilátus és Ha-Nocri történetéért tartja jelentős filozofikus alkotásnak. Éppúgy lehet politikai szatíra vagy humoros mű, s kedvelni lehet akár a különböző regénysíkok ötvözéséért is.
A legfrissebb Woland: Blaskó Péter
A regény filmes feldolgozásai rendre kudarcot vallottak, viszont a színpadon született néhány színvonalas adaptáció. Ascher Tamás annak idején Kaposváron rendezte meg, éveken át nagy sikerrel futott az Arvisura Színház produkciója a Szkénében, majd legutóbb Szikora János rendezésében láthattuk Szolnokon. Garas Dezső és Kulka János után Szász János rendezésében ezúttal Blaskó Pétert láthatjuk Woland, vagyis a sátán szerepében. A Nemzeti Színház előadása a moszkvai metróban játszódik, átfogalmazva és modernizálva az örök történetet. A Mestert László Zsolt, Margaritát Szabó Márta alakítja, Pilátusként Benedek Miklóst láthatjuk. A tömeg Horváth Csaba koreográfiájában a Közép-Európa Táncszínház és a Nemzeti Színház tánckara tagjai által testesül meg. Az adaptáció erőteljesen különbözik a korábbiaktól, de A Mester és Margaritát nem érdemes semmilyen változatban sem kihagyni, még ha erről a kritikusok véleménye erősen megosztott is.
Hogyan adjuk el?
Hogyan vegyük rá az olvasni lusta nebulókat, hogy egyáltalán kezükbe vegyék a könyvet? Az irodalomtanároknak azt javasolja egy cikk az Ofoe-ben (az osztályfőnökök országos szakmai egyesületének lapja), hogy meséljenek ?szaftos? részleteket egy könyvről. Hintsék el a tanulókban az érdeklődés magvát, szinte véletlenül mondják el, ?hogy található egy nagyon izgalmas rész a műben, amely gyengébb idegzetűeknek nem való. Különösen ajánlott A Mester és Margarita (amikor a professzor ?elveszti a fejét?), vagy Shakespeare-től a Rómeó és Júlia (ágyjelenet). Ha van az osztályban sci-fi rajongó, tessék ecsetelni a művek fantasztikus vonásait. Ismét ajánlott Bulgakov fő műve?. (A diákok ?átveréséről? bővebben itt.)
Bulgakov eretnek!
?A szovjet értelmiség evangéliuma? nem felel meg a tételes hit elvárásainak ? legalábbis ez derül ki Andrej Kurajev atya A Mester és Margarita ? Krisztus pártján vagy ellene című eszmefuttatásából (az Orosz Pravoszláv Egyház Kiadói Tanácsa adta ki). A szerző korábban Franz Kafka ?keresztény etikájáról? értekezett, ami mindenképp sajátságos vállalkozás. Andrej atya eretneknek, sőt sátánistának tartja Bulgakov fő művét, mivel ?a regényben a szerző felmenti Pilátust, sőt Júdást is, aki vérével kapott feloldást árulásának vétke alól. És a keresztrefeszítők közül amnesztiát nyer maga a Sátán is?.
Egy regényt természetesen nem lehet kizárólag teológiai alapon megközelíteni, Andrej atya célja nem is az, hogy Bulgakov eretnekségét bizonyítsa. Azt a dogmákkal szembeszegülő szabadgondolkodói mentalitást ítéli el, amelynek okán a regény csak a szerző halála után negyedszázaddal láthatott napvilágot, és amely a mai napig a legolvasottabb klasszikussá teszi Bulgakovot. Érdemes tudni, hogy Bulgakov sem kizárólag az ihletre hagyatkozott: alapos kutatásokat végzett a regény bibliai fejezeteinek megírására készülve. Nem szólva arról, hogy gyerekkorától ismerte a témát, hiszen édesapja a teológia professzora volt.
A Tanítvány, a Krónikás és az Áruló
A mű számtalan tanulmánynak, esszének szolgált alapjául, a legfrissebbek közül emeljünk ki egyet: V. Gilbert Edit irodalomtudós doktori disszertációjában (A Tanítvány, a Krónikás és az Áruló) az orosz regényeket vizsgálja, és főleg olyan, A Mester és Margaritában koncentrálódó archetipikus képzetek irodalmi megvalósulásával foglalkozik, amelyekben jelen van a kánonkövetés és az attól történő elhajlás is. A jelenség kulturális, bölcseleti, recepciótörténeti háttere is vizsgálat alá esik: a disszertáció a hivatalos egyház és az eretnekség, a saját és az idegen és más oppozíciók mentén megfogalmazódó orosz önértelmezéseket rendszerezi. A címbeli típusok huszadik századi orosz megvalósulásai különösen tág teret engednek a titokfejtés- , értelemkeresés- , úttalálás-típusú szüzséknek, s többnyire együttesen jelennek meg a választott művekben. Összeszövődve megmutatják, milyen könnyen válik a tanítványból áruló, a mesterből zsarnok. Az aszimmetria, az elhajlás, a torzság ördögjegyei az általam elemzett művekben gyakran ellentétes előjellel szerepelnek. Éppen a jó értelemben vett másság, a kitörés, a Másik élményének felismerése reprezentálódik bennük. A személyiséget nyitottá teszik, a megrögzült, közhelyes képzetek feladására, dialógusba bocsátkozásra késztetnek. A krónikás (mind a szüzsékben, mind a befogadó felől tapasztalható) feladatkörének megnövekedett jelentőségével pedig a lejegyezhetőség, újraírhatóság, továbbolvashatóság jegyeire mint mára különösen hangsúlyossá váló jelentésdimenzióra hívja fel a figyelmet. Így kerül a középpontba Lévi Máté rejtélyes, ellentmondásos, sokáig marginálisnak tartott alakja. (Bővebben itt.)
Napló a KGB irattárából
Tavaly jelent meg Bulgakov naplótöredéke és levelezése magyarul (az eredetit a KGB levéltárában fedezték fel 1988-ban), erről a könyvről írt Hajdu Tibor a Mozgó Világban kiváló összefoglalót. ?Ha Mihail Bulgakovot, a jó házból való fiatal kijevi orvost képen nem csókolja a Múzsa, élhette volna az orosz értelmiség hétköznapi életét a szovjet korban. Ami ugyancsak elég viszontagságos volt. Egyetem, világháború, polgárháború, a veszedelmes viszonyok között szerető családi környezet és szerelmek. B. esetében katonaorvosi szolgálat Gyenyikin fehér gárdájában, ami egész életére Damoklész kardja feje felett ? bármikor elővehetik, megkaphatja érte a 15 vagy 25 évet, ami a titkos ellenforradalmárnak járt. Vagy ha megelégeli a veszélyt, kijuthat álmai Párizsába, el is indul, de csak a batumi kikötőig jut, ám a vágy mindvégig kísérti. Berlinhez is kötődik egy időben, oda is kér útlevelet, oda sem kap.
1921 őszén Moszkvába érkezik első feleségével, hogy ott élje le, ami hátra van, ott legyen orosz író. Magyarul tavaly publikált naplótöredékét (1922-1925) rendszertelenül írta, félszavakban, befejezetlen mondatokban, ráadásul nagyobb felét is elviszi egy különben következmény nélkül maradt házkutatás, ebből tanul: nem vezet többé naplót.
A töredék Moszkvája zűrzavaros, kiismerhetetlen világ a valóságot torz tükrökön, részeg ködökön át látó vidéki jövevénynek. Terror és a NEP-korszak kibontakozása egymás mellett, a forradalmi jelszavak mögött, melyeket komolyan venni nem lehet, komolyan nem venni életveszélyes. ?Az élet továbbra is zűrzavaros, zaklatott, akár egy lázálom. Sajnos, nagyon sok pénzt költök italra. A gudokos kollégák nagyon sokat isznak. Ma is söröztünk... E nélkül az átkozott moslék ? a sör ? nélkül pedig egyetlen napot sem tudok meglenni.? (1923. júliusszeptemberi bejegyzések) A NEP-korszak következő, nagy előrelépése 1924 decemberében: a sör mellett engedélyezik a vodkát is, mely új adóbevételek folyamává dagad. ?Moszkvában nagy esemény történt: piacra dobták a 30 fokos vodkát, amelyet a közönség teljes joggal nevez rikovkának. [A kormányfő nevéről H. T.] A cári vodkától abban különbözik, hogy 10 fokkal gyengébb, az íze rosszabb és negyedannyiba kerül...?
A csekisták, akik a naplót az 1926. május 7-i házkutatás alkalmából elkobozták (és nyilván el is vesztették, mert többé Gorkij és Lunacsarszkij népbiztos felszólítására sem adták vissza), biztosan szovjetellenességet szimatoltak a bizonyára számos hasonló bejegyzés mögött. Pedig ha elmennek 1926. október 5-én A Turbin család napjai premierjére, láthatják, hogy a szerző a fehérekről sem volt jobb véleménnyel, mint a vörösökről.
Bulgakov továbbra is kitart Moszkvában, miután 1925-ben Sztanyiszlavszkij Művész Színháza felkéri a folyóirat-folytatásokban megjelenő Fehér Gárda dramatizálására (A Turbin család napjai). Számára a Művész Színház maga a művészet és a világ közepe. Siker sikert hoz: egyidejűleg két újabb darabot ír más jó színházaknak. A siker irigyeket is hoz, a rezsim Rikovék bukásával keményedik, 1929 tavaszán sorra betiltják darabjai előadását.
Levél Sztálinhoz
A kötetben olvashatóak elhíresült levelei Sztálinhoz és más hatalmasságokhoz: Jenukidzéhez, Szvigyerszkijhez. Ezekből látszik, hogy Bulgakov tisztában volt helyzete groteszkségével, hiszen nagy alkotásai Puskinról, Moli?re-ről, az udvari művész fonák helyzetéről ezekben az években készülnek. Hiába kér útlevelet, őszintén erősködve, hogy visszatér, mert csak Moszkvában tud írni. Nem engedik ki, akkor sem, később sem, de visszamehet a Művészbe, egyelőre mint segédrendező. Sztálin állítólag tizenhétszer nézte meg a Turbinékat, míg végül elhatározta betiltását. Már-már úgy tűnik, mintha a Politbüro többet foglalkozott volna Bulgakov idomításával, mint a mezőgazdaság válságával. Például 1928 februárjában Rikov levelet írt Sztálinnak: ?Koba! Tegnap voltam a Vahtangov Színházban. Eszembe jutott, hogy javaslatodra megváltoztattuk a Repertoár-bizottság döntését a Zójácska lakása betiltásáról. Kiderült, hogy ez a betiltás mégis hatályban van." Másnap a PB engedélyezte a darabot, azzal a józan indokolással, hogy telt házakat vonz, s így ellensúlyozza a színháznak a sokkal jobb, pártos darabok okozta veszteségességét. Később mégsem hálálták meg a nagy írónak az extra bevételeket. (A Naplóról bővebben itt.)
