(MTI) A két évig szenátori tisztséget is vállaló, világhírű trieszti író újságírói kérdésre válaszolva úgy vélte: a globalizáció, a kapitalizmus abban az esetben lehet veszélyes, ha elveszti a kapcsolatát a valósággal, a mindennapi élettel; ha a pénzt csak önmagában nézi, és az nem jelent többé kenyeret, árut, mögötte az azt előállító munkással.
Claudio Magris emlékeztetett, hogy az arrogáns finánckapitalizmus is okozott katasztrófákat a történelemben, nemcsak a kommunizmus. Felhívta ugyanakkor a figyelmet: noha a helyi gazdasági és kulturális értékek védelme alapvető fontosságú, a saját közösségekbe való bezárkózás, a partikularizmus nem megoldás. "Néhány éve egy politikus felvetette, hogy az olasz irodalmat nem egységesen, hanem tartományi szintre bontva kellene oktatni, ami nonszensz. Képzeljük el, hogy a toszkán diákok tanulnak Dantéról, de a lombardiaiak nem..." ? hozott példát.
Duna című világhírű esszéregényéről szólva elismerte, a folyó valóban metaforaként is jelen van a műben, hiszen Hérakleitosz óta a változás szimbóluma. A kötet ilyen értelemben valóban megjeleníti az életet: az egyén is állandóan változik, és nem teljesen azonos korábbi önmagával ? emlékeztetett.
A Duna azért is lehet különösen erős metafora, mert sok kultúrát, népet, különböző világokat köt össze ? tette hozzá.
Claudio Magris a Fiume és Trieszt kapcsolatára vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, nemcsak szülővárosához, Trieszthez, hanem Fiuméhoz is erős személyes kapcsolat fűzi, hiszen ott született felesége. Marisa Madieri Verde acqua (Zöld víz) című regényében felidézi az isztriai és dalmáciai olaszok 2. világháború utáni exodusának történetét: családjával magának az írónőnek is el kellett menekülnie Fiuméból.
"Marisa leírta azt a momentumot is, amikor ő, a szlávok által fenyegetett közegben élő kislány felfedezi, hogy ősei között horvátok és magyarok is vannak, így rajtuk keresztül valójában mindhárom világhoz kötődik" ? jegyezte meg a könyvfesztivál díszvendége.
Claudio Magris a két kikötővárost összehasonlítva úgy vélte, hogy Fiume mindig is nyitottabb, inkább közép-európai város volt, mint a zárkózottabb, Olaszországhoz régen is jobban kötődő Trieszt.
Az irodalmi Nobel-díjjal kapcsolatos esélyeit latolgató felvetésre az író leszögezte: lehet, hogy a londoni bukmékerek várományosként tartják számon, de kizártnak tartja, hogy ez a díjról döntő Svéd Királyi Akadémia tagjait befolyásolná.
