December 4-én Paulo Coelho beszéde nyitja meg az Interkulturális Párbeszéd Európai Éve - 2008 programot bemutató brüsszeli sajtótájékoztatót. A világhírű írót 2007 októberében nevezte ki az Európai Bizottság az Interkulturális Párbeszéd Európai Nagykövetének. Coelho a brüsszeli Berlaymont Palotában ebben a minőségében szólal fel.
Az Interkulturális Párbeszéd Európai Éve - 2008 program céljai:
1.) az interkulturális párbeszéd elősegítése az egyre nyitottabb és kulturálisan egyre összetettebb Európai Unió állampolgárai és állampolgársággal nem rendelkező lakói között,
2.) a közös értékeken és a különféle kultúrák kölcsönös tiszteletén alapuló civil kezdeményezések támogatása.
Paulo Coelho életrajza:
1947-ben született középosztálybeli családban; édesapja, Pedro, mérnök volt, édesanyja, Lygia pedig háztartásbeli. Hétévesen beíratták a Rio de Janeiro-i Szent Ignác jezsuita iskolába. E zord falak között talált rá igazi - írói - hivatására. Első irodalmi díját is az iskola versíróversenyén nyerte. Ennek ellenére Paulo szülei más sorsot képzeltek el a fiuknak. Mérnöknek szánták, ezért megpróbálták lebeszélni arról, hogy az irodalomnak szentelje magát. Hajthatatlanságuk és akkori kedvenc könyve, Henry Miller Ráktérítő című műve lázadásra bírták Paulót, aki ettől kezdve semmibe vette a család szigorú intelmeit. Apja ezt a viselkedést az idegbetegség jelének vélte, így a tizenhét éves fiút kétszer is ideggyógyintézetbe záratta, ahol többször vetették alá sokkterápiának.
Nem sokkal ezután Paulo újságíróként kezdett el tevékenykedni, és tagja lett egy színjátszócsoportnak is. Akkoriban a jó anyagi körülmények között élő középosztály a színházat az erkölcsi-fertő melegágyának tekintette. A család kétségbeesetten hívott egy újabb orvost, aki megállapította, hogy Paulo nem őrült, és ideggyógyászati kezelése teljesen fölösleges. Egyszerűen meg kell tanulnia szembenéznie a sorsával. Harminc évvel később Paulo Coelho ezen élmények alapján írta meg a
Veronika meg akar halni című művét.
Ezután Paulo folytatta tanulmányait, és úgy látszott, végre beteljesíti a szülői álmokat. Nem sokkal később azonban otthagyta az iskolát, és visszatért a színházhoz. Huszonhat évesen Paulónak elege lett az "élet sűrűjéből", és elhatározta, hogy végre normális életet fog élni. 1977-ben Londonba költözött, vett egy írógépet, és dolgozni kezdett - meglehetősen mérsékelt sikerrel. 1979-ben találkozott egy régi barátjával, Christina Oiticicával, akit később feleségül vett, és akivel máig együtt élnek.
A házaspár európai útja során több országot is bejárt. Németországban ellátogattak a dachaui koncentrációs táborba, ahol Paulo jelenést látott, melyben egy férfi szerepelt. Két hónappal később egy amszterdami kávézóban találkozott ezzel a férfival, akivel hosszan beszélgettek, eszmét cserélve tapasztalataikról és nézeteikről. A férfi, akinek kilétét Paulo máig titokban tartja, azt javasolta, hogy térjen meg a katolikus hithez. Ezután Paulo tanulmányozni kezdte a kereszténység szimbólumvilágát. A férfi arra is rávette, hogy járja végig a Santiago de Compostelába vezető, a középkor óta rendkívül fontos zarándokutat Franciaország és Spanyolország között.
1987-ben, egy évvel a zarándokutat követően Paulo megírta első könyvét, A zarándoklat (Egy mágus naplója) címmel. A könyvben a zarándokút alatti élményeit írja le, és azt a felfedezését, miszerint a hétköznapi ember életében is történnek csodák. Ezt a művét egy kis brazil kiadó jelentette meg, de - bár a sajtó alig foglalkozott vele - így is sikerkönyv lett.
Paulo következő könyve, az 1988-ban megjelent
Az alkimista nagyon különbözött az előzőtől. Ez a rendkívül szimbolikus regény az élet metaforája, melyben az író alkímiának szentelt tizenegy évi kutakodásának tapasztalatai is megfogalmazódnak. Az első kiadás csak 900 példányban fogyott el, ezért kiadója úgy döntött, hogy nem vállalja az utánnyomást.
Paulo azonban ragaszkodott álmaihoz. Kapott egy második lehetőséget: egy nagyobb kiadó, a Rocco érdeklődni kezdett művei iránt. 1990-ben kiadták a Bridát, melynek témája a bennünk rejlő kincs. Ez a könyv, ellentétben az előzőekkel, erőteljes sajtóvisszhangot váltott ki, és mintegy magával húzta A zarándoklatot és Az alkimistát is a sikerlisták élére. Az alkimista Brazíliában minden idők legnagyobb példányszámban eladott könyve lett, és ezzel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. 2002-ben a legrangosabb portugál irodalmi szaklap, a könyvpiacot is befolyásoló Jornal de Letras közölte, hogy Az alkimista több példányban fogyott el, mint addig bármely más portugál nyelvű könyv.
