Csalóka kifordult a pénzzel, új gúnyába öltözött, bajuszt ragasztott magának, hogy ne ismerje meg senki se. A huszárok pedig ott maradtak a korcsmában. Bőséggel rendeltek enni-innivalót, s ettek-ittak derekasan. Egyszer az egyik huszár megemelintette a sapkáját, s mondta, ahogy az öregembertől hallotta: - Ugye, korcsmáros úr, megfizet a sapkám? - Nekem nem fizetett még egy fillért se - mondta a korcsmáros. - Nem úgy kell, te! - mondta a másik huszár. Az is a fejére tette a sapkát, s kérdezte: - Ugye, korcsmáros úr, megfizet a sapkám? - Mondtam, hogy nekem nem fizetett. Jobb lesz, hogyha fizetnek a vitéz urak, amíg ki nem dobatom magukat a csendőrökkel! - Add csak ide, én jobban tudom! - kapott a sapka után a harmadik. - Az is a fejére tette. - Ugye, korcsmáros úr, megfizet a sapkám? De erre aztán megharagudott a korcsmáros, s kihajigáltatta őket mind. Nagy szomorúam elmentek a huszárok. Se pénzük, se lovuk, semmijük se volt. Csalóka közben kiállt az országútra. Senki nem ismerhette föl, hiszen új gúnya meg bajusz volt rajta. Lakodalom készült az egyik faluban, s a lakodalmas menetnek ott kellett elhaladnia az országúton. Az út egy hegyoldalba futott, s a hegy oldalában nagy fehér terméskövek voltak. Ott legeltette a bárányait egy gyermekecske. Odament hozzá Csalóka, s azt mondta: - Hallod-e, édes fiam, add ide a bárányaidat, odahajtom őket a lakodalmas népek elé, s ha kérdik, eldicsekszem vele, hogy az enyém ez a sok bárány. - Jól van - mondta a gyermek. Csalóka adott a gyermeknek néhány pengő forintot ezért a szívességért, s aztán kihajtotta az országút szélére a bárányokat. Nemsokára odaértek a lakodalmas népek a szekereken. Elöl ment a menyasszony s a vőlegény, hátul pedig a násznép. Mikor meglátták Csalókát, megkérdezték: - Hé, öreg, hol találta azt a sok bárányt? - Hol találtam volna? Hát nem látjátok, ott a hegyoldalban még mennyi van? Odasütött a holdvilág a hegy oldalára, s azok a fehér terméskövek úgy néztek ki, mintha fehér bárányok legelnének ott. A lakodalmas népek mind leszökdöstek a szekérről, odamentek, hogy ők is hajtsanak bárányokat. Egyedül csak a menyasszony maradt a szekéren. Akkor Csalóka visszaadta a bárányokat a gyermeknek, ő meg hamar felült a megnysszony mellé a szekérre, s azt mondta: - Hallod-e, édes leánykám, megbánod te, ha ehhez a legényhez férjhez mész. Ez, tudod-e, milyen nagy betyár? Milyen kocsmatöltelék, verekedős, részeges? Jobb lesz, hogyha a gúnyádat ideadod, s te pendelyesen hazafutsz. Én pedig a fehér rokolyádat fölveszem, a fátyolt is a fejemre, s egy kicsit megtréfálom a vőlegényedet. - Jól van, bátya - mondta a menyasszony, s hamar le is vetkezett nagyjából, s hazafutott. Csalóka magára húzta a rokolyát, a fátyolt a fejére tette, s úgy ült nagy hegyesen a szekéren. Nemsokára visszajött a násznép. A vőlegény felült a szekérre, s elkezdte ölelgetni a menyasszonyát, jobban mondva, Csalókát. De Csalóka csak húzódozott. - Ne legyél ilyen szégyellős! - mondta erre a vőlegény.- Az előbb még nem voltál olyan, mint a jégcsap. De a menyasszony csak húzódozott tovább. A vőlegény meg akarta csókolni. Csalóka elhúzta a száját, mert ugye bajusza volt, s nem akarta, hogy megtudja a vőlegény, mi történt. Na, odaértek a legényes házhoz, ahol a lakodalmat tartották. - Hallod-e, én erőst szégyellős vagyok - mondta Csalóka, hangját elváltoztatva. - Én nem megyek be a lakodalmas házba. Nálunk az a szokás, hogy a menyasszony s a vőlegény felmegyen a szénáspadlásra, s oda fölviszik nekik az ételt. Te menj föl előbb, s a lajtorját húzd föl magad után, aztán eressz le egy kötelet, azt én a derekamra kötöm, s úgy fölhúzol engem is. - Elég furcsa szokás járja nálatok, de nem bánom - mondta a vőlegény. Odaértek a lakodalmas házhoz, mindenki leszökdösött a szekérről, bementek a házba, ettek-ittak, mulattak. A vőlegény felment a szénáspadlásra. Felhúzta a lajtorját maga után, s egy nagy kötelet leeresztett. Addig Csalóka, honnan, honnan nem, egy kecskét előkerített. Odakötötte a kötél végére, s azt mondta: - Húzhatod! - A vőlegény elkezdte húzni. A kecske mekegett: mek, mek, mek, mek. - Te találtad ki, most mégse akarsz jönni? - mondta a vőlegény,aki azt hitte, hogy a menyasszonyt húzza fölfelé. De biz nagyon mekegett a kecske. Egyszer csak lenézett a vőlegény, s hát meglátta, hogy nem a menyasszonya van ott, hanem egy kecske. Nem kellett oda se lajtorja, semmi, leugrott a vőlegény, bement a házba, s mondta a vendégeknek: - Baj van, valaki elcserélte a menyasszonyomat egy kecskére! Biztos Csalóka volt, akiről az a hír járja, hogy mindenkit becsap, megviccel. Menjünk, fogjuk meg! Elindultak, hogy megfogják Csalókát. De bizony bottal üthették az öreg Csalóka nyomát. Volt is annak eszében ott maradni a ház közelében. Jót mulatott magában a lóvá tett násznépen, s hazafutott a falujába. Tán még ma is a tréfáin nevetgél, ha nem hiszitek, járjatok utána!
