Megmutatja az öreg ember, odaadják neki az egyik lovat s egy fél véka aranyat. Mondja az új király: - Legyen belőlem cinege! Ahajt szárnyrakel a cinege, s felrepül a sárkánykirálynak az ablakára. Ott azt mondja: - Most meg már hangya legyen belőlem! - s bebújik az ablak sarkán. Meglátja a felesége, s azt mondja: - Ó, édes hangyám, az én uram is ilyen módon változott. Azt mondja a hangya: - Hiszen én vagyok a te urad! - Menj el, vagy bújj el, édes uram valahova, mert a sárkánykirály mindjárt hazajön, s téged elpusztít. - Hát most, édes kincsem, hol van a sárkánykirály? - Oda van - azt mondja a királyné - a vörös királynál. A vörös király ad mindennap egy kövér disznót készen, megmejjeszteve, azért a sárkánykirály sóval, fával, vízzel tartja a vörös királyt. Azt mondja az új király a feleségének: - Én elmegyek, de ha holnap disznót nem hoz neked, még akkor életben vagyok. Elmegy onnan az új király a vörös királyhoz, leül a kapujába. Kimegy a kanásznak a fia, s kérdi tőle, hogy mi járásbeli. - Beállanék disznópásztornak, ha megfogadnának. Azt mondja a kanász fia a vörös királynak: - Disznópásztornak kínálkozik egy ember - behívják, s meg is fogadják. A disznópásztornak a fiával s az új pásztorral kihajtanak reggel százegy kövér disznót. Meghagyták, hogy a százon felül egy disznót készítsék el szépen megmejjesztve, hogy mikor jön a sárkánykirály, vihesse. De az új disznópásztor nem mejjesztette meg. Jön a sárkány. - Melyik az a kövér disznó, te pásztor, meg van-e mejjesztve? - Nincsen biz az, mert én nem veszek neked disznót az én béremből, élj meg, ahogy lehet. Akkor elmegy a sárkány üres kézzel haza. Hazahajtják este a csordát a vörös király udvarába, beolvassák. Hát a százegy disznó mind hazament. - No, te pásztor, már holnap kettőt kell hajtani a százon felöl, hogy vigye el a sárkánykirály mind a kettőt. Másnap kihajtanak százkettőt. Hát jön a sárkány: - Hát melyik az én disznóm, te pásztor, van már kettő? - Tán azt hiszed, hogy én neked az én béremet bent hagyom, hogy te hordd el a disznókat? Este lesz, hazahajtja a százkét disznót a pásztor. Szidják kegyetlen módon. Másnap reggel kiolvasnak neki százhármat. Akkor is megy a sárkánykirály a három disznó után: - Te pásztor, melyik most már az én három disznóm? Tudod-e, hogy most már hármat kell, hogy adj? Azt mondja a pásztor: - Én egyet sem. - Hát te, pásztor, mi szándékkal vagy, meg akarsz velem küzdeni? Azt mondja a pásztor: - Én nem bánom, ahogy neked tetszik. Összefogontoznak ketten. Gondolja magában a pásztor: ,,Legyen belőlem oroszlán!" Úgy megszorítja a sárkányt, hogy egybe kettészakad a derekán. Kifutott belőle egy vadnyúl, futott ki a hegyre. ,,Legyen belőlem agár!" - azt mondja a pásztor magában. Elfogja a nyulat az agár, elszakítja a nyulat ketté, kirepül belőle két vadgalamb. Azt mondja a pásztor: - Legyen belőlem cinege! Felrepül eleikbe, s a két vadgalambot lecsapja. Akkor a sárkánynak egyből vége volt. A pásztor hazahajtotta a disznókat a vörös királyhoz este. Szidják kegyetlen módra a szegény pásztort, hogy nem adta oda a három kövér disznót, mert immár sóból, vízből, fából kifogytak. Azt mondja a pásztor: - Azt a sárkányt én agyonütöttem. Bírjad sóját, vizét, fáját, mert elpusztítottam a sárkánykirályt. Akkor a vörös király ajándékozott neki hat lovat, egy aranyos hintót és négy társzekeret, ahhoz való cselédekkel együtt. Onnét elmennek a fekete rendbeli sárkánykirály kastélyába, a feleségéhez. Bemennek a sárkánykirály udvarába, megfordulnak a négy társzekérrel, s azt megrakják arannyal, ezüsttel. Akkor az új király a feleségének megfogta a kezét, levezette, s beültek az aranyhintóba, s eljöttek haza, ide a fehér király udvarába, ahonnét elvitték volt a leányt. Nagy örömmel leszálltak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a kigyelmetek vendégei.
