Egyszer volt egy obsitos katona Csíkszeredában. Neki járt pénze az obsitján, s megindult, hogy Szebenbe menjen a pénze után. Felköti a kardját, s elmegy. Ahogy megy egy jó nagy erdőn keresztül, meglát egy járatlan úton egy oroszlánt, egy agarat, egy cinegét s egy hangyát. Egy döglött marhát őriztek. Mikor meglátja a katona az oroszlánt, már térne vissza, de nem mert vissza se térni. Magához szorítja a köntösét, s elhúzza magát az oroszlán mellett. Elmegy egy darabig, meglátja az oroszlán: - Eredj, te agár, hívd vissza azt a katonát, hogy ossza el nekünk négyfele ezt a marhát, jótétel helyébe jót várjon. Visszamegy a katon. Azt mondja az oroszlán: - Oszd el nekünk négyfele ezt a marhát, jótétel helyébe jót várhatsz. Kihúzza a katona a kardját, elvágja a marhának az egész hátulját, s odaveti az oroszlánnak. - Tetszik-e az osztásom neked? - Tetszik, édes katonám - azt mondja az oroszlán. Azt mondja a katona: - Neked úgyis olyan nagy a szád, a nagy húsokat jól leszedheted a csontokról. Az első lábát hátul levágja, odaveti az agárnak. Felül levágja a nyakát, s odaveti a cinegének: - Neked olyan az orrod, mint a tű, jól kiszedegetheted onnan a húst. A hangyának odaveti a fejét. A hangya mindjárt bele is költözött. Megindul a katona onnét. - Állj meg, édes katonám - azt mondja az oroszlán -, mert most nagy jót tettél velünk. Ha te valaha olyan emberrel találkoznál, hogy nem bírnál vele, s téged meg akarna ölni, gondolj reám, s belőled is oroszlán lesz, s a világon mindennél erősebb leszel. Azt mondja az agár: - Gondolj engemet, mikor valahonnét elkésnél, hát belőled agár lesz, s te mindenüvé egy pillanat alatt elfutsz. Azt mondja a cinege is neki: - Ha te édes komám, valahova fölkívánkoznál, gondolj engemet, cinege lesz belőled, s akárhova felrepülhetsz. Akkor a hangya is előbújik, s azt mondja: - Te is gondolj engemet, mikor valahova be akrnál menni, s különben nem tudsz bemenni, s akkor belőled hangya lesz, egy hasadékon bemehetsz akárhova. No, jön a katona a kaszálón keresztül Udvarhely felé. Megkésett, estére válott az idő. Lesz belőle agár, befut Udvarhelyre egy pillanat alatt. - Most már legyen belőlem obsitos katona ismét! Megint obsitos katona lesz belőle, s beszáll egy házhoz estére. Reggelre kelve az idő, megindul az obsitos katona ki Udvarhelyből, s mikor kijönne, azt mondja magában:,,Legyen immár belőlem oroszlán, próbáljam meg azt is!" Jött az úton le, éppen keddi nap volt, az asszonyok mentek fel Udvarhelyre a vásárra. Mikor meglátták az oroszlánt, elkezdtek sikoltozni, s amennyien voltak, annyifelé futottak. Azt mondja magában az oroszlán: ,,Legyen most már belőlem obsitos katona, aztán legyen belőlem cinege is, hogy próbáljam meg azt is!" Meglesz a cinege is belőle, repül. Elunja azt is, azt mondja: - Legyen még egyszer obsitos katona belőlem, azután legyen belőlem hangya is, próbáljam meg azt is! Meglett a hangya is belőle, ott mászott a földön. - Most már legyen belőlem obsitos katona ismét. Meglesz az obsitos katona, s lejön ide a városba Keresztúrra. A fehér király ott lakott, ahol most a törvényszék van. Beszáll egy házhoz este a katona, s reggelre kelvén azt kérdezte a gazdától, hogy miféle uraság lakja azt a nagy kastélyt. Azt mondja a gazda, hogy ott a fehér király lakik, a háza tetejében van egy tornyocskája, s abban van a királynak egy tízesztendős leányocskája. Egy ördöngös szüle őrzi, hogy ahhoz semmiféle teremtett lélek be ne férjen. Egy szál fenyőfa nőtt volt a tornyocska ablaka alá. Azt mondja az obsitos katona: - Legyen belőlem cinege! Meglesz a cinege belőle, felrepül a fenyőfának a tetejébe, onnét az ablakra szökik, s meglátja a király leánya, kinyitja az ablakot, berepül a cinege a házba, beteszik az ablakot, s addig kergetik, hogy megfogják. Szerette a leány, mert nem látott olyan szép cinegét többet, még a kebelébe is betette, s azt mondja az ördöngös szülének: - Menj el a királyhoz, drótból csináltasson kalitkát nekem, mert egy szép madarat fogtam. Abba a kalitkába vályút, kendermagot, vizet tesznek, s felviszi a ördöngös szüle a király leányának, s beleteszik a madarat a kalitkába. (folytatjuk)
