2001-ben Deborah Rodriguez, amerikai fodrász Afganisztánba utazott egy segélyszervezet egyedüli fodrászaként, a helyi diplomatafeleségek nagy örömére. Hamar megszerettette magát a kabuli nőkkel, és páratlan ötlete támadt, hogyan tudna segíteni a sokszor szolgasorban vergődő "nővérein", akiket a férfiak uralta afgán társadalom kivetett magából. A leghíresebb szépségipari cégek adományaiból létrehozta a Kabul Szépségiskolát, ahová fiatal lányokat vett fel, hogy megtanítsa őket a festés, melírozás, sminkelés fortélyaira, és egyúttal valódi foglalkozást adjon a kezükbe. A lelkes tanítványok eközben könnyen kiöntötték szívüket Debbie-nek, aki életre szóló barátokat szerzett: a mennyasszonyt, aki a nászéjszakáján szüzességet "hazudott", a tizenkét éves kislányt, akit a család adósság fejében adott el, vagy a tálib feleséget, aki a verések ellenére is folytatta a tanulást. Debbie is erőt merített e nők példájából: elhagyta az agresszív, őt gyakran bántalmazó férjét, és újrakezdte életét egy afgán férfi második feleségeként.
Deborah Rodriguez egy Michigan állambeli kisvárosból származik. Egész eddigi életében fodrászként dolgozott. A Talibán bukása után megalapította a Kabuli Szépségiskolát, Afganisztán első kizárólag nőket oktató létesítményét, majd megnyitotta az Oázis Szalont, ahol legjobb diákjai dolgozhatnak fodrászként, kozmetikusként. Deborah Kabulban él afgán férjével, ahol sokan őrangyalként, a kabuli nők önbecsülését visszaadó hősként tisztelik, míg mások üldözik és zaklatják a hagyományokkal dacoló, öntörvényű asszonyt. Könyvében - mely az idei év több mint húsz nyelvre lefordított világsikere - személyes hangvételben meséli el egy valóra vált álom, és egy nem hétköznapi élet történetét. (A könyvet az Ulpius-ház Kiadó jelenteti meg.)
