 |
Diurnus naplója
Április 21
Meddig akartok élni? Hogyan akartok meghalni?
Az a gyanúm, hogy kivételesen valaki próféta lesz saját hazájában. Valakinek van kellő természettudományos és filozófiai műveltsége annak nyilvános végiggondolásához, hogy nem csak élni nem tanultunk meg. Meghalni sem tanultunk okosan, értékeinket és érzelmeinket megbecsülve. Tudom, ez furcsán hangzik. Minden tarka képes magazin arra igyekszik oktatni, hogy hogyan öltözködjünk, nyaraljunk, étkezzünk, szeretkezzünk, hogy jó legyen a közérzetünk, mindenki irigyeljen, topon legyünk, de a többiek sárga irigysége ne öljön meg.
Torzulnak az életideálok. Mint mindig, most is erősebb a divat a bölcseletnél. Nincs fényűző magazin, amely arra tanítana, hogy mindig az ér többet, amit nem lehet habzsolni.
Most viszont akadt egy ember tudós és író aki azt mondja:
Megállj, ember. Te tulajdonképpen egész életedben a haláltól rettegsz, még ha meg sem mukkansz róla. Minden ijedelmed és kis rettegésed mögött a halál félelme bujkál, akár egy kísértet. Ezen az eutanázia sem segít, hiszen az legföljebb a gyötrelmes haláltusádat rövidíti meg. Néha, igaz, az is óriási ajándék. Kár tiltani, inkább módot kell adni szükségessége alapos mérlegelésére és szelíd-gyors végrehajtására. Nem a végső pillanat filozófiája és művészete az okos gondolat a halálról. Ennél sokkal fontosabb, hogy visszaadjuk a halálnak a maga természetiségét. Akit egy életen át a teljes normalitás szellemében nevelnek akkor is, amikor a befejezésről van szó, a végről, amelyet akár végzetnek is nevezhetünk (bár az hideglelősen hangzik), az teljesebben éli az életét, az boldogabban él. Azt a tant, amely megtanít boldogabban, kiegyensúlyozottabban, nem oly mohón, nem rettegésben élni, azt euteliának, a jó vég tudományának neveztem el, és most könyvbe foglaltam. Olvassátok, és jobb lesz az életetek.
Jegyzet. Bitó László, a New York-i Columbia Egyetem professzora, a glaukoma gyógyszerének feltalálója, 150 tudományos publikáció szerzője és díjak, kitüntetések birtokosa, akinek nevét egyetemén ma már egy katedra viseli, 1956 utáni, emigrációban bejárt angliai és amerikai, csillogó tudományos pálya 40 éve után visszatért örök szerelméhez, az irodalomhoz, és haza, Magyarországra. Bibliai regényciklusa számos nyelven megjelent már franciául, németül, oroszul és több más nyelven -- Moszkvában például immár hat kiadásban. Boldogabb élet jó halál. Eutelia -- Eutanázia c. könyvét (Athenaeum 2000) a Budapest Kongresszusi Központban mutatja be a Nemzetközi Könyvfesztiválon Polcz Alaine, Czeizel Endre, Palugyai István és moszkvai fordítója, Tatjána Voronkina (aki egyébként Mikszáth, Karinthy, Déry, Örkény, Illyés Gyula orosz fordítója).
Április 20
Arról, hogy a gonoszok is tulajdonképpen áldott-jók
Bürgözdi nénit boldognak teremtette az Úr. Mielőtt megszületett, fogadta egy kis eligazítóra a Fennvaló, s ilyeneket mondott neki:
-- Édeslányom, odalenn sok bosszúságra is lesz okod, de hidd el, titokban sok-sok, rossznak látszó ember is jó. Az a baj, hogy megszületnek, s rövid idő múlva arra a következtetésre jutnak, hogy praktikusabb rossznak lenni. Akitől félnek az emberek, annak nem mernek ártani gondolják magukban tehát a gonoszság még a magas kerítésnél is jobban megvéd. És vicsorognak, morognak, fenyegetőznek, hogy féljenek tőlük a többiek, de nagyon. Olykor rettentőn nehezükre esik a sok fogcsattogtatás, már belefáradnak abba, hogy mindig rémes arcokat (majd azt mondtam, pofákat) kell vágniuk, de egy ideig beválik a módszer, az emberek megutálják, meggyűlölik azt, aki állandóan ordít, és a saját kutyáját is megkorbácsolja, hogy mindenki lássa, ő milyen félelmetes. Úgyhogy édes lányom, te ezeknek a hangoskodó gonoszoknak ne higgyél. Mosolyogj rájuk, mondd, hogy nyugi, nyugi Buhortz bácsi, hiába bömböl, tudom én, amit tudok, ha bajba kerül, szóljon csak, én segítek, mert én tudom, hogy milyen nehezére esik megjátszani állandóan az ijesztő mumust, és én szeretem azt a hapsit, aki ott gubbaszt az óriási fenevad kisujjában, mert ott is kényelmesen elfér.
Mindezt azért mondom neked, édeslányom, mert talán még az igazi rosszak is meglepődnek, ha valaki jóknak képzeli őket. Hátha kedvük szottyan kipróbálni, milyen is lehet jónak lenni. Nem vagy te tudományokban verzátus, édeslányom, hiába mondanám neked, hogy te a Genezis nevű tudományos program egyik tesztje vagy, mert most, hogy a radikális programjaim nem mind váltak be, elkezdek kísérletezni apró reformokkal. Azt már el sem árulom neked, hogy már azt is sikernek könyvelem el, ha nem csap agyon a kísérlet során valamelyik igazi mumus. Majd igyekszem egy kicsit vigyázni rád, egy-két jól képzett őrző-védő angyalom olykor odafigyel rád.
Bürgözdi nénit az mentette meg, hogy az egyik védő-őrző angyala a humor volt. Ha Bürgözdi néni szembekacagta azt, aki egy nagy bunkóval nekiugrott, hogy leüsse és elszedje tőle utolsó néhány forintját, úgy kikacagta, hogy az útonálló rabló a szívroham ütötte le.
Bürgözdi néni az idősek otthonának alternatív Béke Nobeldíját is megkapta, mert nagyon jókat nevetgéltek az üres grízpapi fölött az idős kollégák, ha arról mesélt nekik, hogy tulajdonképpen milyen nagyon! jó, sőt jóságos az összes ember.
Április 19
Unott lázítás a Matáv ellen
Április 18-án megnémult mindkét telefonvonalam. Ez azt jelenti, hogy a Klubhálónak nem küldhettem el a napi rovatomat, hisz így az Internet is megközelíthetetlen, se e-mail, se fax. Kora reggel hívom a hibabejelentőt. Bejelentek. Később újra. Egyik vonalam aztán percekig működik, amit csak véletlenül veszek észre: behömpölyög 64 e-mail, és én is elküldhettem a kéziratomat a Klubhálónak, majd újra elnémul a készülék. Két óra múlva újra hívom a hibabejelentőt, és közlöm a csinos hangú hölggyel, hogy vele nincs bajom, de föllázítom az országot: hagyják ott a vezetékes telefont, főleg a Matávot, mert stílusában, tempóiban, abban, ahogy ilyenkor az ügyeletnek halvány fogalma sincs soha, hogy még mennyi ideig tarthat a defekt elhárítása, mik a kilátások, s a cégnek nyilván meg sem járja az eszét (számítógépét), hogy ideiglenes vonalakat bocsásson a károsultak rendelkezésére. Szegény csinos hangú hölgy megretten, amikor közlöm vele és a magnójukkal lakosság-lázító szándékaimat -- Óh, mondja, Önnek akkor egy csoportvezetővel kellene beszélnie. (Mint aki tábornokot hív.)
Jó sokáig lógok a mobilomon, mire jelentkezik Kovács Lajos úr. Elmagyarázza, hogy aláírt szerződésünk nekik 72 órát ad nekik a hibaelhárításra. S csodálkozott a kérdéseimen. Hogy mit kérdeztem? A hiba első bejelentésekor nem közölhették, hogy mennyi ideig tart az elhárítás, viszont elkérték a mobil számomat ugyan vajon reggel 8-tól délután 3-ig miért nem hívhattak vissza valaminő felvilágosítással a hiba természetéről, a kilátásokról? K. L. közölte, hogy csak a hiba elhárítása után kötelesek jelentkezni.
Belefájdult a fejem.
Ilyen lassú, szürke, hivatalos, a helyzetével visszaélő, hatósági hangú lesz tehát valóban minden, monopólium helyzetű cég? Hát ezért oly koszosak a idősebb MÁV-szerelvények, állomásépületek? Ezért nincs megannyi vidéki vasútállomáson még óra sem? Hát ezért drágul és lassul a posta? S minél szürkébb a cég, annál magabiztosabb az ügyféllel?
Dagadozik bennem is a düh -- és a privatizációs kedv. Egy külső cégnek kellett jönnie, hogy a 1502-t előtárcsázva, olcsóbban beszélhessek, s a tetejébe még ők is jól keressenek.
Eszembe jut, hogy milyen büszkén jelentette a Posta is, hogy (szolgáltatásainak romlásával összhangban), veszteségesből minő nyereségesre fordult.
Nyilván a Matáv is. Bizonyára ma is keresett rajtunk sok tízmilliót.
Diurnus naplója itt olvasható
|
