Január 20-án, szombaton 19.00 órától a Nyitott Műhelyben Gémesi Géza zeneszerző beszélget Dolinszky Miklós zenetörténésszel Időrengés című könyvének élő folytatása gyanánt magáról a könyvről, valamint szakma és etika összeütközéséről, a tudás mai korrumpálódásáról, az európai előadóművészetnek és a komolyzene komolyságának hanyatlásáról, a pedagógia bűntetteiről, az improvizáció igazi természetéről és visszanyerésének esélyéről. A beszélgetés közben Dukay Barnabás improvizál. Belépődíj: 800 Ft
Szuromi Fruzsina kritikus ezt írta a könyvről a fidelio.hu-n:
"Aki kérdez: Dolinszky Miklós zenetudós. Aki válaszol: Bartai Ariadne zongoratanár, Gyöngyösi Zoltán fuvolaművész, Csalog Gábor zongoraművész, Gadó Gábor jazzgitáros, Spányi Miklós billentyűs előadó, Kovalik Balázs rendező, Hortobágyi László, Csapó Gyula és Dukay Barnabás zeneszerzők. És Mozart és Spengler és Sztravinszkij, Cage, Sári József, Buxtehude, Bach, III. Richárd, Bartók Juditja és Kurtág - az előbb felsorolt művészek szűrőjén keresztül. Dolgok és emberek. Zene és élet. A legszorosabb értelemben vett gyakorlati szakmai problémákról ugyanúgy szó esik ebben a könyvben, mint az általános emberi, filozófiai kérdésekről. A hogyanokról ugyanúgy, mint a miértekről.
Hogy a válaszokkal egyetértünk-e? Szinte mindegy. Önmagában már az is nagy szellemi élvezetet okoz, hogy hiteles emberektől olvashatunk hiteles gondolatokat. Olyanoktól, akik művészetükkel és mindennapjaikkal is példázzák hitvallásukat. Ha azt mondják, nekik olyan nincs, akkor azt. Egyéniségek. Olyan személyiségek, akikkel érdemes egyetérteni vagy vitába szállni. A kérdések pedig, amelyek a beszélgetések folyamán fölmerülnek, zenész és nem zenész számára egyaránt húsbavágóak.
Kilenc muzsikus, tíz vallomás. A legkarakteresebben a szerzőé, Dolinszky Miklósé rajzolódik ki. Egy effajta kötetnél az interjúalanyok megválasztása már önmagában is állásfoglalás. Hát még, ha a beszélgetéseket, szerkesztetten ugyan, de mégis valódi vita formájában közli le az író! Van, hogy mind az interjúalany, mind az olvasó számára gondolatébresztőek a szerző közbeszólásai, máskor azonban egészen egyszerűen sok Dolinszky Miklósból. Jobban érdekelne, mi a véleménye arról a bizonyos témáról a beszélgetőpartnernek.
A kötetnek azonban ugyanaz az erénye, mint a fogyatékossága. Ha a szerző lecsupaszított kérdésekkel állt volna alanyai elé, valószínűleg soha nem jöhetett volna létre az a légkör, amelyben a művészek az őszinteségnek erre a fokára jutnak el. Így azonban az őket legszemélyesebben érintő témákról is nyíltan és meggyőzően nyilatkoznak. Sőt, leginkább azokról, hiszen az író rátapint beszélgetőtársai legérzékenyebb pontjára. Művészetük sarkpontjára."
