(MTI) - Dragomán György több horvát lapnak adott interjút, köztük a legnagyobb példányszámú Vecernji Listnek, amely hétvégi mellékletében, az Ozborban (Kilátó) fényképpel illusztráltan közölte a beszélgetést.
Ebben az író hangsúlyozta, hogy nem életrajzi regényt írt, a könyv a szabadságról szól, arról, hogyan találhat magának az ember egy darabka szabadságot a legelvetemültebb rendszerben is. A könyvéhez, amely a második regénye, és több mint 20 nyelvre lefordították már, nem végzett kutatásokat, nem akart realista regényt írni, inkább érzelmi síkon akart meggyőző lenni. Úgy próbálta elmesélni a történetet, hogy el is higgyék neki. Eredetileg mesekönyvet tervezett, a cím is erre utal, mert király nélkül nincs mese - tette hozzá.
Tanulmányairól szólva elmondta, hogy filozófiát tanult, az etika és a politikai filozófia érdekelte, de az írás egy idő után sokkal fontosabb lett neki, mert nem akart elméleteket magyarázni, gyártani. Tíz évig filmkritikusként dolgozott, ám a lapot eladták és a szerkesztőséget szélnek eresztették.
Romániában a '80-as években szinte megszűnt a mozi, a tévében sem vetítettek jó filmeket. Ekkor virágzott föl a videókazetta-csempészet, s magánlakásokon illegális kazettákról vetítették a filmeket, amelyek angolul vagy németül beszéltek, s ő, mivel mindkét nyelvet jól beszéli, szimultán fordított a kis közösségnek. Két év alatt háromezer filmet látott ilyen módon.
A fehér király című regény tragikomikus, de - mint mondta - az egész időszak, a diktatúra ilyen volt, sírva mulattak, mulatva sírtak az emberek. A helyzet érzékeltetésére az író elmondta, hogy minden iskolában, minden tanteremben ott függött Ceausescu képe. Egyszer egy légy sétált a vezér arcmásán, mikor az egyik gyerek egy szilvával próbálta eltalálni a legyet. A szilva az üvegre kenődött. Nagy "ramazuri" keletkezett az ügyből. "Az abszurd helyzetek inspirálnak a mai napig" - jegyezte meg.
Az egykori Jugoszlávia a Romániában élők számára misztikus ország volt. Egyszerre volt Kelet és Nyugat, banán, képregény és focilabda. "Nem tudtuk fölfogni, hogy lehet, hogy aki jugoszláv, akkor utazik Németországba, amikor csak akar" - emlékezett Dragomán György.
