Dühöng a József Attila-centenárium (helyszíni)

   
   Alföldy Jenő Arany öntudat című kötetének bemutatásakor annyi irodalmi bölény vonult fel az Írószövetségben, mint legutóbb egy igen neves klasszika-filológus által Arany Vojtinájának intertextualitásáról a Szent István Akadémián tartott székfoglalójakor. (Hasonlóság még, hogy utóbbi eseményen szintén József Attila formabravúrja volt a meghirdetett téma, és valóban szó is esett néhány percig a Medáliák szerkezetéről.) Könyvet kapni mindig jó, a Nemzeti Tankönyvkiadó kedves gesztusa rögtön felvillanyozott. Különösen nagy örömmel fogadtam a bemutatandó tanulmánykötetet, mert így nem lépett működésbe a könyvbemutatókon automatikusan fellépő kleptomániám. Milyen tahó dolog lenne az Írószövetségnél lopni megint?!
   
   Valaczkó András szerkesztő rövid bevezető szavai után a kiadó új vezérigazgató lelkesült néhány pillanatig, majd a könyvben részletesen elemzett hét vers közül hatot elszavalt Szersényi Gyula színművész. Magam részéről ugyan a Heven Street Seven együttes által megzenésítve hallgattam legszívesebben József Attila verseit a napokban, ám a költemények értő tolmácsolása most is elzsongított. Pál József irodalomtörténész vicces irodalomelméleti fejtegetései ("nem tudom, mi a dekonstrukció, de biztos létezik, mert sokan mondják") hangolták át az áhítatot, figyelmeztetve, hogy itt bizony referenciális olvasatokkal lészen dolgunk. "A mindennapi hazaszeretet intimitását is megadhatják az olyan ismeretek", mint hogy a dinnyehéj nyilván a Szabadság-hídnál úszott, ott szórták ki a Vásárcsarnokból, nem ott, ahol a szobor ül a rakodópart alsó kövén. Alföldy Jenő megerősítette ezt azzal, hogy szerinte a szerzői életrajzok alapos ismerete segíthet pontosabban megérteni a műalkotások egyes képeit, majd felsorolta, ki mindenki tanult és merített József Attila művészetéből. Közülük a személyesen ismert Benjámin Lászlóról és Kálnoky Lászlóról már könyvet jelentetett meg, Tandorinak (az Eszméletben) Talált tárgya után a még élő írók közül Jánossy István műveinek felfedezésére buzdította az érdeklődőket. A "magyar líra mai szent emberének" nevezte, átformálva Virág Benedek jelzőjét, s bátor aktualizálásra szólított fel: "Éljünk a költőkkel, ahogy a kenyérrel és vízzel!"
   

   Mivel ezelőtt Illyés Gyuláról publikált tanulmánykötetet, Pál József megkérdezte, kiről ír legközelebb, melyik lesz a következő centenárium, mikor könyve jelenik meg? Radnóti - kiabált be Vasy Géza derültséget okozva, ám Alföldy választása Weöres verseire esett. Igaz, a kötet lezárása óta írt még négy verselemzést, például a Medáliákról, mely utolsó versszakának kipótlására négyféle javaslatot is tett. Erről nem bírnak leszokni.
   Egyértelmű, hogy József Attila nem akarta befejezni a Medáliákat, hiszen bármikor megtehette volna, de ezek a fránya irodalmárok folyton kitoldanák. Alföldy munkaszelleméről, alkotói technikájáról képet kaptunk, mikor elmondta, hogy a Bukj föl az árból első elemzését 1995-ben írta, s a kötetben nagyjából a tizenkettedik változat található a másik hat verselemzés és két keresztmetszeti, tematikus tanulmány mellett.
   
   Pál József anekdotázott arról, mennyire meglepődött Szabolcsi Miklós egy egyetemi vizsgán, mikor női hallgatói áradoztak a szomorú szemű "Attiláról", de ez a per Attila emlegetés mái napig él a bölcsészlánykák körében. Megtudtuk, hogy Garamvölgyi László "középiskolás fokon" összezagyvált kiadványánál ezerszer jobbak Valachi Anna munkái, majd Kalász Márton szeretett volna felolvasni a Szép Szó egyik számából, ám nem lelte meg az Írószövetség könyvtárában. Úgy tűnik, hinni kell L. Simon László titkár úrnak, mikor könyvtáruk nehéz helyzetéről panaszkodik. Végül az Eszmélet elszavalása közben pontosan a kilencedik vers(szak) végén, az "arany öntudat" után szólalt meg Kalász Márton mobiltelefonja.
   
   Másnap.
   József Attila tér, József Attila Művelődési Központ, József Attila műhelykonferencia.
   Egy kettőspont hozott ide. Egy fölösleges kettőspont. Illetve a 4-es busz, de hagyjuk meg a rossz szójátékokat az irodalomkritikusoknak. "József Attila Eszmélet című versének komplexitása" a konferencia címe. Honnan idézhették ilyen hibával? És egyik magyartanár sem mert szólni? Havas Henrik tudna mit mondani a kerületi művházakról is, de fenébe a szőrözéssel. Az akceleráció miatt csak tippelem, hogy tizenöt középiskolás és harminc felnőtt hallgatja a tizenéves Mészáros testvérek triásza által megzenésítve elénekelt három verset, majd Rudas Attila előadóművész tolmácsolásában az Eszméletet.
   

   Mayer Erzsébet főiskolai oktató négy Eszmélet-elemzés ismertetésére kérte fel a kerület négy pedagógusát, roppant nehéz munkával kiválasztott a többtucatnyi értelmezés (hol 61-et, hol 81-et említ) közül négyet, s ahhoz azt a négy személyt, aki frappánsan össze tudja foglalni tíz perc alatt Bori Imre, Beney Zsuzsa vagy Levendel Júlia és Horgas Béla írását. Tverdota György legfrissebb könyvét természetesen nem lehetett tíz percbe sűríteni - hiszen egyetemi előadásain egy féléven keresztül tanította az Eszméletet, minden órán egy-egy versét kutatva -, kellett hozzá legalább 17 perc. Freud vagy Bergson? Camus vagy Marx? Komoly eltérés csak abban akadt, hogy Tverdota szerint az optimista újrakezdés hangja szólal meg a tizenkét költeményből álló ciklus végén, míg korábban egyetlen halálversként, "a létezés abszurditásának kifejezőjeként" tartották számon.
   Mayer néhány furcsa szóval illette (gyanúsan Tverdota analizálása után) azt a "férfi agressziót", mikor "ha nem értek valamit, írok róla háromszáz oldalt", majd szólásra kérte fel Bíró Béla egyetemi docenst. Tverdota György ekkor valószínűleg nagyon csuklani kezdett, mert felfogása Bíró szerint összeegyeztethetetlen József Attila költészetelméletével. Röpködtek az ihlet és kompozíció, intuícióból megvalósuló fogalom, s főként a "véges végtelen"-típusú szerkezetek, majd az "egymásra nem zárulható kint és bent" ciklikusságának paradoxona feloldást nyert a négydimenziós idomok elméletében, bedobva a hipergömb fogalmát. Árulkodó volt, mikor Bíró olvasni kezdte saját elemzését ("kénytelen vagyok felolvasni, annyira tömör"), mifelénk túlcicomázott manírnak nevezik, ha valaki nem képes fejből, érthetően előadni korlátolt végtelenekkel zsúfolt körmondatait. Biokémiai-agyélettani maszlaggal keverve is csak szolipszizmus marad a szolipszizmus. Abszolút hatásos viszont, ha hadar ilyenkor az előadó, hogy a hallgatóknak esélyük se legyen követni a gondolatmenetet.
   Néhányan menekülőre fogták - én is közel álltam hozzá, egyszerre egér és macska voltam, és játszottam magammal. Sajnos-sajnos idő hiányában Bírónak bizonyítani nem sikerült a hipotézisét, megmutatni minden szakaszban a tükörszimmetriák labirintusában elakadt érdeklődőknek a világegész örökkévalóságban zajló játékát. A szervezők terített asztalát dézsmálva arra eszméltem, már-már megbocsáthatónak ítéltem, hogy héttől Hobó József Attila-estjét akarják lenyomni a helybeliek torkán. Lassan eléred a boldogság állapotát, röfögte valaki bennem, ha minden József Attila-esemény állófogadással zárul, s azzal a boldog tudattal hagytam el Angyalföldet, hogy a szombati-vasárnapi 1905 perces szavalómaraton hajnalára pörköltet ígér a prospektus. Lalaz
   (h8@punk.hu)
   
   Nemzeti Tankönyvkiadó: http://www.nettankonyv.hu/