Kálnoky László (1912-1985), kiváló ? és szintén egri ? író, költő és műfordító az Egy magánzó emlékirataiból című versciklusában mesél el egy igen érdekes találkozást.
? [?] Mikor ötéves múltam,
oldalszámra tudtam idézni ?Az egri csillagok?-ból,
és mivel különös véletlen folytán egy Mariska nevű kamaszlány,
akinek bátyja Gárdonyi Géza kertésze volt,
egyszer magával vitt, amikor testvérét meglátogatta,
én, élve az alkalommal, a virágágyak között sétálgató
idős író elé pattantam, és saját könyvéből hosszan idéztem,
ő pedig példás türelmet tanúsítva, meghallgatott.
(Ma is előttem még a jelenet;
látom a napsütötte kertet s magammal szemben az írót,
soványan, őszes kefefrizurával.)
Gárdonyi ezután bement a házba, s levelet írt anyámnak.
Azt tanácsolta, ne írasson be az elemi iskolába.
Nem tudom, mivel indokolta ezt, mert a levél,
sajnos, elkallódott.?
(Részlet az Oroszlánkörmök szárnypróbálgatása című versből)
