| A történelem nem ismer kihagyott lehetőséget. Alig ért véget egy azóta elkallódott kazánkovács barguzini ámokfutása Petőfi kapcsán, máris itt a következő, immár irodalomtörténeti adalékokkal. Ami nem volna elég. Ismerjük az irodalomtörténet hajlékonyságát, ha tényekről ill. feltételezések tényként való kezeléséről van szó. Ezesetben már nem csak csontok, DNS és szájhagyomány, hanem kötetnyi Petőfi-vers is. Egy irodalomtörténeti felfedezés nyomában Dr. Stelmácz Mihály |
Az év legnagyobb irodalmi szenzációja egy vékonyka verses kötet megjelenése: a költő neve Petőfi Sándor, kiadója a Szibériai Magyar Kapcsolatok Múzeuma, amely immár harminc éve dokumentálja hazánk és Oroszország e kies tájának gazdag társadalmi és kulturális kapcsolatait. Nem arról van azonban szó, hogy a kötet célja a szibériai verskedvelő értelmiség körében a híres magyar költő népszerűsítése lenne a jól ismert, klasszikus költemények közlésével, hanem éppenséggel Petőfi Szibériában írt verseit tartalmazza e kétnyelvű, Szibéri nóták címet viselő könyvecske. A negyvenkilenc verset tartalmazó verseskönyv függelékében közölt szerzői életrajzból - amelyet a híres orosz irodalomtörténész, Viktor Majakovszkij írt - a már ismert adatokon túl kiderül, hogy a segesvári csata után Petőfi hadifogolyként került Oroszországba, ebből a megalázó helyzetből azonban gyorsan kiemelkedett egy kozák ezredes titkáraként, Szibériát többször körülutazta, 1852-ben újra megnősült, Irina Kalisnyokavától két gyermeke is született, azonban mindketten elhunytak még nagykorúságuk elérése előtt. Petőfi végül 1877-ben hunyt el hastífuszban - majd' harminc évvel Segesvárnál feltételezett hősi halála után.
|
 |
