Egyszer volt egy Puszibolt

Irodalom

Volt egyszer egy puszibolt, abban minden puszi volt... Ötlik fel bennem - Gazdag Erzsi örökzöldje után szabadon - Cserna-Szabó András legújabb kötetének a címe láttán. Rövidesen azonban rá kell ébrednem, hogy az író eddigi munkásságának tükrében több mint valószínű, hogy a puszi itt nem feltétlenül a leggyakrabban használt jelentésmezejében értelmezendő. Ahogy ezt Király Levente, a kötet szerkesztője Valuska László cseppet sem szemérmes kritikájából idézi is: "Persze a pinázást mindennél gyorsabban dekódolom, a Puszibolt frappáns cím, ahogy a novella is társadalmunk lényegét mutatja meg, mondhatni Parti Nagy tézisének mintegy gyakorlatba átültetett mintatársadalma ez". Erősíti ezt az enyhén bizarr borító is, amely csupán a szájat és a nemiszervet hagyja meg a fekvő, meztelen női alakon. Jelzésértékű. A Szimplakertben helyet kapott, rendhagyó könyvbemutatón Király Levente és a szerző rögtön leszögezik: nem lesz itt semmi szokványos, komoly, hosszas és unalmas értekezés - sőt, még a mondandójukat is állva, amúgy rocksztárosan tálalják. Persze nem a hangerőnek vagy az intenzív mozgásnak, sokkal inkább a mikrofonállványoknak és a füstbe burkolózott félhomálynak köszönhetően. Ahogy Cserna-Szabó András utólag helyesbít, ez csak az "öt és feledik" könyve, tekintve, hogy legutóbbi kötetét Darida Benedekkel közösen jegyzi - aki egyébként jelen kiadványnál is közreműködött.

 

"Ez a könyv a boldogságról szól - a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom)" - olvasható a kötet fülszövegében, amely utóbb némileg szerencsétlen választásnak bizonyult a szerző számára. A vele készített interjúk során ugyanis bevallása szerint a legtöbben a "Mit gondolsz a boldogságról?" kérdésével indítottak. Pedig elég lenne csak a fülszöveg mondatának ironikus közhelyességére, vagy a szerző írásaiból áradó világképre gondolni, mielőtt az ember egy még ennél is közhelyesebb kérdéshez folyamodik. A könyvbemutatón tehát semmi kulisszatitok, a szerző helyett az új kötetről szóló kritikarészletek sora, illetve maga a mű beszél: Bajomi Nagy György, Hábermann Lívia és Róbert Gábor színművészek a kötet zárónovellájából készült hangjátékot adják elő, amelyben olyan létkérdések rázzák a tudatot - akárcsak a novellában szereplő troli -, mint a csúszdás vagy platós vécé, és a tény, hogy "a nyugati ember nem mer szembenézni a saját ürülékével". A hallgatóság könnyek közt kacag, és valóban értelmetlenné válik a kérdés - amit Király Levente szerint nem lehet és nem is kell megválaszolni -, nevezetesen, hogy a Puszibolt esetében novellafüzérről, avagy kisregényről van-e szó.