 |
| Böszörményi Zoltán |
Ahogy a szerző legújabb, Az éj puha teste című regénye bemutatóján elmondta: "A hírnév mulandó, de ha az ember maradandót alkot, nagyobb az esély, hogy fennmaradjon. Gyerekkorom óta saját erőből, saját magamtól, nem hírnévért, nem pénzért írok, hanem azért, hogy önmagammal méretkezzem meg". Szőcs Géza költő kérdésére, miszerint miért éppen a regény került előtérbe a szerzőnél, amikor korábban versei is jelentek meg, úgy fogalmazott: "A vers nem szűnt meg bennem, talán lehalkult".
Mészáros Sándor író-kritikus-szerkesztő az új könyvet méltatva kifejtette: az "épeszű és olvasóbarát" regény az egzisztenciális és emberi tapasztalat mélységein keresztül a felső középosztály világának furcsaságait is megmutatja, 660 oldalon fenntartva az érdeklődést és a feszültséget. A kritikus szerint a regény sokrétűen gazdag, egyszerre életszerű és filozofikus. Hozzátette, szerinte a mű világregénynek is nevezhető, hiszen kevés olyan magyar regény van, amely nem egy szűk társadalmi réteget jellemez. Böszörményi ehhez kapcsolódva megjegyezte: a cselekmény gyakorlatilag bárhol megtörténhet, nincs benne megnevezett ország - nem egy adott terület klímáját akarta közvetíteni, a célja sokkal inkább a mesélés volt. A regényt a szelídség, melankólia és az elkeseredettség atmoszférája lengi körül. Szőcs Géza szerint egyfajta deperszonalizálódás figyelhető meg a műben, hiszen semleges, mindenhol használatos nevek jelennek meg benne, még maga a pénznem sem konkretizálódik. A költő elmondta: számára a regényben összegyűjtött életanyag volt imponáló, emellett az összefüggésekre koncentráló tablójelleg. Rámutatott: valakit vagy amiatt olvasnak, hogy a műve hogyan van megírva, vagy azért, hogy miről szól. "Ezt a regényt sem a hogyanja miatt fogják olvasni" - tette hozzá.
Mészáros Sándor hangsúlyozta: a magyar regényekben legalább 50 éve nem dolgoznak, emiatt is díjazandó, hogy a munkához való viszony fontos szerepet kap a regényben. A könyv hátoldalán is olvasható méltatásában Szőcs Géza így nyilatkozik: "Irigylésre méltó, amiért a szerző ennyi életet élt meg - a szegénységtől a gyáriparosig, az elnyomástól a szabadságig, a pokoltól a mennyországig. Könyve sokaknak tanulságos és élvezetes lesz, nemzedékünknek azonban tankönyve lehetne".
