(MTI) Sándor Anikó elmondta: nem tartja magát "ezoterikus embernek", a közel nyolcszáz kilométeres zarándokutat azért járta végig, mert saját kérdéseire szeretett volna válaszokat kapni. Az El Camino nem kizárólag keresztény zarándoklat, hanem belső utazás is egyben ? hangsúlyozta. Felidézte, hogy mielőtt az utazás mellett döntött volna, felmondott munkahelyén, így elsősorban arra a kérdésre szeretett volna választ kapni a gyaloglás során, hogy miként élje tovább az életét.
Mint fogalmazott, nem voltak anyagi tartalékai, ezért különösen fontosnak érezte, hogy választ kapjon kérdéseire. Számos apró csodával találkozott az útja során, ezek közül kiemelte, hogy előfordult vele: gondolataihoz a szembejövő zarándokok hozzászóltak. Arra a kérdésre, hogy mitől más az ő El Camino-könyve, mint Shirley MacLaine-é vagy Tolvaly Ferencé, Sándor Anikó azt felelte, hogy az amerikai színésznő kötete számára túlságosan "fantasy", míg Tolvaly Ferenc inkább az utazás kulturális aspektusait dolgozta fel. "Nekem ez kimaradt" ? jegyezte meg, hozzátéve, hogy minden, ami nem az útról szólt, díszletnek tűnt számára, és nem akart "kizökkenni".
A gyalogút tanulságáról elmondta: zarándoklatra indult, de fájdalmas vezeklés lett belőle. "Egy olyan bűnért vezekeltem, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem" ? fogalmazott Sándor Anikó, aki arról is beszélt, hogy egy fiatal japán turistával folytatott beszélgetések során döbbent rá arra, hogy "elment egy nagyon fontos dolog mellett".
A szerdai bemutatón szóba került a könyv születése is, amelyről elmondta: utazásai közben általában blogot szokott írni barátainak, de ezúttal olyan élmények érték, amelyeket "nem lehetett csak úgy odavetni". Egy jegyzetfüzetbe írogatta élményeit, így mire hazaért, a könyv fele már készen volt. Sándor Anikó elmondta: következő könyve a tangóról és Argentínáról fog szólni, ahova szintén a felmondása után jutott el. Szerinte ez utóbbi szintén "útkereső" könyv lesz.
