(MTI) - Az indoklás Elfriede Jelinek regényeinek, színdarabjainak "zenei kontrasztjait" emelte ki, amelyek "különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását, és ezek leigázó hatalmát". Ez a hasonlat nem véletlen, mert az írónő egész életében fontos szerepet játszott a zene.
Az 58 esztendős Elfriede Jelinek személyében először kapott nő a lengyel Wislawa Szymborska 1996-os kitüntetése óta irodalmi Nobel-díjat. A díj több mint 100 éves történetében vele együtt összesen tíz nő kapta meg ezt a legnagyobb nemzetközi irodalmi elismerést.
Elfriede Jelinek 1946. október 20-án született a stájerországi Mürzzuschlag városában, cseh zsidó apától, román-német vérű anyától. Balettozni, majd anyja akaratából hatévesen zenét kezdett tanulni. A bécsi konzervatóriumban orgonista diplomát szerzett, zeneszerzést is tanult. Közben színházi és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott.
Legismertebb regénye is a zene és az ember viszonya körül forog: A zongoratanárnő 1983-ban jelent meg, 2001-ben Michael Haneke készített nagy sikerű filmet belőle Isabelle Huppert-rel a főszerepben. A film elnyerte a Cannes-i Filmfesztiválon a zsűri nagydíját, a legjobb forgatókönyv és a legjobb női alakítás díját. Ugyancsak megfilmesítették a Malina (1990) című regényét, Werner Schröter alkotásában szintén Huppert játszotta a főszerepet. TV-filmen dolgozták fel 1982-es regényét, a Kirekesztetteket.
Jelinek irodalmi pályáját költőként kezdte: versei a legnevesebb osztrák avantgárd irodalmi lapban, a Protokollban jelentek meg a 60-as években. Ugyanolyan "provokátorként" tartották számon, mint két, szintén világhírű kortársát: Thomas Bernhardot és Peter Handkét. Nem riad vissza a radikális nyilatkozatoktól sem: 2000 februárjában például megtiltotta, hogy darabjait osztrák színházakban játsszák, tiltakozásul a szélsőjobboldal kormánykoalícióba való kerülése miatt.
Az írónő Bécsben és Münchenben él.
